Nem tudom mit tegyek?!

Én 21-22 voltam, mindketten egyetemisták és még volt vissza vagy 4 évünk. Nálunk könnyű volt a döntés, mert a családban, baráti körben sokakkal előfordult (mindkettőnk szüleivel is), úgyhogy a megszakítás semmilyen erkölcsi kérdést nem vetett fel.

Mi elszakadtunk volna egymástól, nem élhettünk volna tovább együtt, fuccs a barátoknak, zenélésnek, szórakozásnak.

Ezt a szülők sem támogadták.

Persze ott akkor mi kérdés és gondolkodás nélkül bevállaltuk volna lesz, ami lesz alapon. Utólag nagy szerencse, hogy ott voltak a szülők akkor.

Én nem bántam meg, gyakorlatilag nem én neveltem volna hanem a szüleim. Nem én és a férjem. Nem boldog családként. Így tudtunk, élni, szórakozni gondtalanul és amikor akarjuk majd a babát akkor felnőttként családként élhetünk.

Nem azt bánom, hogy elvetettük, hanem, hogy egyáltalán keresztül kellett ezen menni (fogamzásgátlót is váltottam)

Ismerősök voltak így, többen is.

Volt, aki megtartotta és volt, aki nem.

Az egyik gyereket viszont gyakorlatilag a nagyszülők nevelték fel (igaz, nem bánták, sőt, mivel a gyerekeik már felnőttek, még örültek is egy kisgyereknek, akivel törődhettek). A másik esetben is rengeteget segített a nagyi.

Szóval azt mindenképp tisztázd a szüleiddel, hogy ők hogyan képzelik azt, hogy mi lesz, ha megtartod: mit vállalnak és mit nem. Ne legyen ebből később konfliktus!

Ne mások véleménye alapján dönts! Neked kell felnevelni azt a gyereket, és te leszel felelős érte! Egy külső szemlélő (akár a családod) könnyen teszi le a voksát az igen vagy a nem mellett.

Én akkor tartanám meg, ha nagyon biztos lennék magamban, hogy nagyon akarom azt a gyereket, és fel is akarom nevelni. (Ami bizony olykor nagyon nehéz, de nem lehetetlen feladat.) Ha bizonytalan maradsz, akkor inkább vetesd el! (Esetleg ad örökbe.)

Ha támaszkodhatsz a szüleidre, miért vetetnéd el?

Nem a középkorban élünk, sokan nevelnek gyereket apa nélkül.Van , aki házassággal kezdi, de mire gyereket kell nevelni, sajnos elválnak.

Rengeteg örömöt hoz az életbe egy baba. Ha esetleg tovább tanulsz, előnyt jelent az anyaság.

Az abortusz minden csak nem gyilkosság, pláne nem "életre szóló bűn"! (??) Egy legális műtét, az a pár hetes embrio/magzat pedig koránt sem egy kifejlett ember, szóval ezt a részét ne is boncolgassuk..

Én 18 évesen biztosan nem tartanám meg, nagyon fiatal vagy, ott a suli, gondolom érettségizni is mostanában fogsz, jó Forman még te magad is gyerek vagy. Ráadásul még csak azt sem tudod ki az apja, ilyen egyejszakas kalandoknal nagyon oda kéne figyelni a megfelelő védekezésre...

A lényeg h én személy szerint egyejszakas kalandból biztosan nem szülnék meg egy gyereket, 18 évesen meg pláne nem. Most belegondolok, hogy szerencsétlen apa nélkül nő fel és ha netalántán idősebb korábban megkérdezné, hogy hol az apja vagy ki egyáltalán az apja, akkor közölnéd, hogy jó formán te magad sem tudod, mert összefeküdtél egy alakkal egy estére aztán így alakult... Háát...

Na mindegy, ez a te döntésed, én meg csak a saját véleményem mondtam el.