Mennyi idő, míg túl teszi magát rajta az ember?
6 hónapja volt abortuszom.
Szerettem volna megtartani, de a párom nem akarta. (9 éve vagyunk együtt.) Logikusan nézve tényleg rosszkor jött. Mondjuk nem is nagyon van ilyen, hogy jó időzítés. Viszont a lényeg az volt, hogy ő nem akarta. Nem akartam rá eröltetni, bele egyeztem, hogy elvetessük.
Érzelmileg nagyon megbántam. Bár, ha az anyagiakat, meg minden mást nézünk, akkor "helyes döntés" volt.
Sokat sírok azóta is. Már zavar a dolog a mindennapi dolgaim közben is. Nem csak este jön rám.
Nem tudom mit csináljak. Nem bírok a kisgyerekes rokonok közelében lenni. (Ők azt hiszik, nem szeretem a gyerekeket. Pedig pont fordítva van.)
Pszichológusra nincs pénzem. Mi lenne a megoldás?
Utolsó, mi a túrónak a Kérdezőt a párja ellen lázítani, ráadásul minden alap nélkül? Ezzel kin segítesz?
Az, hogy te a párod, és egy embrió közül az utóbbit választottad volna, az csak rólad szól, ehhez képest a Kérdező helyes döntést hozott egy 9 éves párkapcsolat és egy pár hetes embrió között.
A "Ráhel szőlőskertje" oldalt érdemes esetleg megnézni; lehet, hogy ők pszichológust is tudnak ajánlani (vagy más segítő szakembert).
Sok vigaszt kívánok!
#12-es Köszönöm.
Látjátok, ezért nem akaródzik róla beszélni senkivel. Nem mártírkodom és nem okolom érte a páromat!
Ha valaki nem akar apa lenni, annak nem szabad, szerintem gyereket szülni. Nem fair senkivel sem szemben.
Érzelmileg bántam meg. Logikusan gondolkodva viszont még mindig azon a véleményen vagyok, hogy helyes döntés volt. Csak baromira nem tudom rendbe tenni a dolgokat, mert az eszem és a szivem mást akar.
Nem vagyok ösztön lény, hogy akkor is szüljek. De ennek ellenére kőből sem vagyok. Hülye módon hiányzik a meg sem született babám. Még a pozi teszt is megvan róla.
Ha herótod van, menj innen el kérlek!
Senki nem tartott pisztolyt a fejedhez, hogy itt olvasgass és vedd a fáratságot, hogy hülyeségeket kommentelj.
Nem mártírkidom. Senki nem látott még sírni. És igen, megőriztem a tesztet. Nem vagyok sem pszihopata, sem ősanya. Logikus döntést hoztam a gyermekemről. Fájt, fáj, de így volt jobb. Nem akarom kenyéren és csapvizen felnevelni. Pláne nem apa nélkül.
Látom nagyon nem érted.
Nem a pasimat választottam. A gyerekemet választottam, csak másképpen. Nem büntetek egy csöppséget azzal, hogy rossz helyzetbe szülöm.
És ha nem vennéd észre, azon vagyok már több mint fél éve, hogy túltegyem magam rajta. Elfolytani eddig sikerült, túllenni rajta nem. Ezért kértem itt segítséget.
Te meg tipikus buta ember módjára a multon ugrálsz, mint ha vissza lehetne menni az időben. Mint ha akkor a helyzet lehetne más. Nem lehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!