Nők! Nektek mi a véleményetek az abortusszal kapcsolatban? És szerintetek milyen esetekben/helyzetben használni azt?

A nőnek és az illetékes férfinak (ha illetékes, mert pl. nemi erőszak esetén egyeltalán nem az) joga van együtt dönteni arról, hogy el tudják-e vállalni ezt a felelősséget.

Amennyiben valaki nem ezt használja kvázi "fogamzásgátlásként" és pl. nem évente jár abortuszra, hanem védekezés mellett hiba csúszik a rendszerbe, de nem alkalmasak a körülmények a gyermekvállalásra, akkor szerintem szíve joga bárkinek ezt választani.

Én elég szűkös körülmények között nőttem fel,sok gyermekes családban. Sokat nélkülöztünk és ezt bizony megsínylettem, vannak dolgok, amikre még ma is kihat az a gyermekkori trauma, amit a szegénység miatt olykor át kellett élnem. Így én megfogadtam, hogy amíg nem tudok normális körülményeket biztosítani a leendő gyermekemnek, addig nem szülök. Mindig figyeltem a védekezésre, így nem is volt ezzel soha gondom. Tavaly viszont megtörtént a baj. Új volt a kapcsolatom, új volt a munkahelyem, albérletben élek, épp hogy elég az önfenntartásra a keresetem és még tanulni is akarok (jelenleg mesterképzésre járok), így úgy döntöttünk, hogy nem vállajuk a szülőséget még. Tablettás abortuszt választottunk, ami kíméletesebb abból a szempontból, hogy nem 1000x újrasterilizált eszközöket dugdosnak fel a kórházban (ami megnöveli annak az esélyét, hogy valami szövődmény és esetleges meddőség alakuljon ki). Nagyon fájt, testileg és lelkileg is(hónapokba telt míg helyreraktam magam lelkileg), de akkor és azóta is biztos vagyok benne, hogy jó döntést hoztunk, bár többet nem szeretném átélni és azóta még fokozottabban ügyelünk arra, hogy ne forduljon elő véletlen sem. Nekem jobban fájt volna az (mert tudom, hogy nekem is fájt, hogy pl. csak egyetlen nadrágom volt egész tanévben, míg a többi lány divatos cuccokat vehetett magának, vagy hogy hó végén volt, hogy örültünk a szárazkenyérnek is, mert nem futotta másra a szüleim minimálbérkeresetéből), ha a gyerekemnek nem tudnám egy normál határon belül a lehető legjobbat biztosítani (étel, ruházat, oktatás, osztálykirándulás stb.). A legrosszabb az abortuszban az, ahogy ítélkeznek az abortuszt választó ember felett, még azelőtt, hogy bármit is tudnának róla, azonnal megy a megbélyegzés, az ítélezés. Pedig szerintem ugyanannyira lehetne bűn az, ha valaki nyomorba szül gyereket - onnan ugyanis kutyakemény dolog kimászni - ha sikerül. (Én tudom, nekem sikerült, mert szerencsére a szüleim, ha sok mindent nem is tudtak megadni, legalább jól neveltek minket, de sokaknak még ennyi esélye sincs.) Ne ítélkezzetek! :(

Nem ítélkezem. Én is mondtam már olyat, hogy én aztán soha... de aztán egyszer dönteni kellett, igaz, nem volt különösebb dilemma, mert súlyos, élettel összeegyeztethetetlen betegsége volt a babámnak, de azért mégiscsak abortusz volt.

Nem élem más életét, nem tudom eldönteni, hogy ő az adott élethelyzetben milyen nehézségekkel küzd. Akkor lenne jogom ítélkezni, ha minden érzését átélném, ha az ő életét élném.

Magánügy.

Én a magunk esetében akkor élnék a lehetőséggel, ha maga a terhesség "veszélyeztetné" bármelyikünk életét és/vagy jólétét.