Miért kéne sajnálni az abortuszra várókat, főleg ha nem körültekintően döntenek?
Kórházban fekszem megfigyelésen nézzétek el hogy ilyen kérdésre is van időm :)
Olvasgatom a kérdéseket és meglepett pár ebben a témában található kérdés és válasz.
Elég sok abortuszra váró lány és nő van itt.
A legtöbben tényleg utána se néztek annak hogy milyen lehetőségük lenne az abortuszon kívül, és ami kissé visszataszító nekem az az, hogy tényleg saját magukat látják áldozatnak, és képesek nekiállni elmagyarázni hogy miért kéne a világnak sajnálni őket.
Azt vettem észre hogy fontos nekik az hogy más is megerősítse hogy igen neki van igaza, és hogy más is elvetetné..
És persze aki nem veregeti vállon őket az itt kegyetlenül le van pontozva, ha meg elmondja a saját példáját amiért így gondolkodik akkor meg belekötnek.
Volt aki meg kiírta hogy egy trauma lesz számára az ab. (?)
Tényleg ennyire meg kell erősíteni az abortuszra készülőket?
Az ő életük, az ő döntésük, és ennyi. Miért keresik itt az egyetértést, a vállon veregetést, sőt a sajnálatot?
Meg nem volt abortuszom es altalaban ellne is vagyok. De igazabol te is csak ugy itelkezel, hogy fogalmad sincs mi zajlik a masik eleteben es lelkeben. Nem mimden abortuszos koszivu, gyerekutalo, felelotlen.
Van akit atvagott a pasija, hogy vedekezik stb (Mas kerdes hogy mindenki vigyazzon magara), Vagy vannak olyan korulmenyek amirol fingod sincs, de itelkezel. Elegge megviseli az embert egy abortusz ebben biztos vagyok. Es ngyon nehez dontes, akkor is ha az elejetol nem szerette volna a babat. Eszuk nekik is van, hogy az egy kis elet es baba stb. CSak megis ezt valasztjak. Szoros szivunek sem kell lenni. Mondom ugy hogy en is sajnalok minden babot, akire ez var. De igazabol nem tudjuk a teljes story-t.
"Önigazolást é megerősítést." Ez megmagyarázza hogy miért repül el a fejük mellett minden nem erre vonatkozó mondat.
Igen tény hogy könnyen ítélkezek, de el szokták mondani hogy milyen háttérrel teszik ezt, és amikor megkérdezi az ember hogy örökbe adhatnád ha ennyire szereted és tényleg az ő érdekét nézed, mehetnél a szüleidhez arra az egy évre amíg befejezed az egyetemet után bölcsibe adhatod ha szükséges, ha problémátok van a férjeddel miért nem kerestek megoldást akár szakemberrel, stb stb stb
Ezeregyszáz válasz van a helyzetre amit felvázolnak, de nem akarnak törődni megoldásokkal csupán azt hajtogatják hogy ők tulajdonképpen szeretik a kicsit és hogy emiatt nekik is ez a legjobb, és hogy neki magának mekkora fájdalom..
Tényleg nem találkoztam még olyannal aki kiegyensúlyozottan határozottan és körültekintően választotta volna ezt, olyannal aki nem érezte hogy magyarázkodnia kell.
Ha találkoztál volna olyannal, aki azt mondja, hogy : "elvetetem , mert nem kell és kész, lesz.om..." akkor arról is negatív véleményed lenne.
Az abortusz minden nőnek nehéz... mindenki próbálja alátámasztani, hogy jó öntést hozott.
Az örökbeadás sokkal sokkal nehezebb döntés, mint a elvetetni.
Én örökbe adni képtelen lennék. Elvetetni lenne az a körülmény...mondom ezt úgy, hogy 4 év alatt sikerült a baba. most 6 hónapos és nem lehet több babánk...
Nem lenne róla rossz véleményem mert nem tudnám a történetét. De az biztos bennem lenne hogy legalább nem keres önigazolást és sajnálatot.
Az abortusz mindenki saját döntése, ezt elismerem, nem török pálcát mindenki felett. Csak az taszít amikor nem is néz más utat, meg se próbál keresgélni, mert ez a könnyebb neki, és az egészet arra fogja hogy a kicsinek is így a jobb.
Konkrétan ezzel a mondattal, hogy a gyereknek is így a jobb nem egyszer találkoztam itt, és bevallom eléggé visszatetsző mondat ez..
Életemben egyszer voltam igazán irigy és gyűlölettel néztem minden abortuszra váró nőt...
mikor nekünk nem jött össze hosszú évekig, ők meg csak jöttek ..és vetették el...
"a babának is jobb dologtól pedig forgott a gyomrom..."
De akkor is azt mondom, van az a helyzet. Hogy az illető el tudja úgy magyarázni, vagy van e rá kellő indoka az mindig egyéni megítélés kérdése.
Kérdező, az a büdös nagy helyzet, hogy nem kell sajnálni az ilyen nőket. De beléjük rúgni sem kell. Ha nem tudod őket sajnálni, nem tudsz érdemben tanácsot adni, akkor inkább ne mondj semmit. Ilyen egyszerű.
Az meg hogy sokan adnak "tanácsot"... Hát... Tudod más f_szával a csalánt. Kívülről mindig könnyű okosnak lenni és megmondani a tutit. Teljesen biztos vagyok benne, hogy te is hoztál már az életedben nehéz döntéseket. Gondolj rájuk vissza. Utólag nézve már kristálytiszta mi volt a helyes döntés, a megfelelő cselekedet. De amikor benne van az ember az adott helyzetben akkor csak tapogatózik a sötétben.
Nem igazán szoktam semmit sem mondani a dologra, mert nem mondhatom hogy bocsi de én nem ezt tenném, hiszen nem az én életemről van szó, nem szólhatok bele.
Csak néha visszakérdezek hogy esetleg gondoltál arra hogy... és ilyenkor csak néznek rám mint valami ufóra és elkezdik újra elmondani a jól bejáratott mondatokat, és nem figyelnek arra a kérdésre amit felteszek, mintha nem is akarnának odafigyelni rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!