Érzéketlen lennék?

Erre csak annyit tudok mondani, hogy inkább felelőtlen van.

Látom ahhoz hogy megelőzd és körültekintő legyél már nincs meg a kellő intelligencia.

Szerintem meg nem érzéketlen. gondolom, semmiképp nem tarthattad meg a babát, így nem is engedted át magadat az érzéseknek, hanem tárgyilagosan szemlélted az eseményeket. Amúgy nem mindenkit visel meg. Ahogy a pozitív terhességi teszttől se kezd mindenki azonnal boldogságban úszni. Mi sokat vártunk a babára, lombikkal sikerült, mégsincs körülöttem rózsaszín felhő, semmi hormonfröccs. Persze, örülünk, de óvatosan. A pozitív tezst látványa inkább megkönnyebbülés volt, h végre vége, lezárhatjuk a gyötrelmes várakozást, vége a sikertelenségnek.

Szóval én teljesen átérzem, ha valaki nem kezdi el azonnal babának hívni a 2 mm-es embriót. Én az uh-on sem érzékenyültem el. Tárgyilagosan néztem, az infókra figyeltem, h minden rendben van-e a méreteivel, jó helyen van-e, stb.

Dehogy vagy érzéketlen!

Nekem is volt 19 évesen, tudtam, hogy ez a legjobb döntés.

Nem viselt meg lelkileg, nem gyilkosságként tekintettem rá, én is tárgyilagosan kezeltem a helyzetet. Nem is láttam soha UH felvételt, nem mutatta a doki.

9 évvel később szültem, tudatosan, biztos háttérrel. Minden probléma nélkül.

Volt itt mostanában néhány kérdés arról, hogy hogyan lehetne ezt feldolgozni..

Aki biztos magában, a döntésében annak nem kell mit feldolgoznia. Tehát nem vagy érzéketlen, hoztál egy számodra helyes döntést. Valóban átgondolt dolog volt, amit nem fogsz megbánni.

Nekem is volt ilyen időszakom, viszont én szeretnék majd gyereket. Most még nem, ugyanakkor már olyan élethelyzetben vagyunk a párommal, amikor nem vetetném el.

1 évvel ezelőtt még gondolkodás nélkül megtettem volna.

Most már fájna miatta a szívem, szóval megtartanám. (feltéve, hogy a párom is támogat benne, de tudom, hogy most már ő is benne lenne)