Aki eldonti hogy abortuszra megy megbanhatja kesobb?

Szerintem lelkileg megtör bizonyos embereket, én 17 évesen teherbe estem, és a párom nem támogatott, anyám pedig abortuszra kényszerített. Azóta egyszerűen nem tűrök meg terhes nőket és babákat a közelemben., ha valamelyik barátom teherbe esik, gyereke születik, nem foglalkozom vele többet.

Ez mondjuk nem megbánás,hanem harag. Pár év múlva mikor már nem voltam tini, megint teherbe estem, otthagytam az akkori pasimat és újra átéltem, és egyátalán nem érdekel,örültem hogy túl vagyok rajta. Ezért mondom,hogy lelkileg megtört ami először történt, emiatt nem tudom magam anyaként elképzelni. Hülye voltam hogy szóltam anyámnak, azt hittem bizhatok benne és segít majd. Megbánást nem érzek, inkább semmit.

Egy döntés később derül ki, hogy jó volt-e.

Hét éve volt abortuszom. Ha megmásíthatnám, akkor se tenném.

Ha azt a gyereket megtartom, legjobb esetben anyámmal élnék együtt, gyerektartásra nem is számolhatnék. Állandó viták, szakmám nem biztos hogy lenne, és a legjobb munkalehetőségem folyamatos műszak 70e-ért.

Így most saját családom van, férj, két kislány.

Viszont ismerek olyat, aki egy 15 évvel azelőtti abra fog mindent, ami nem sikerül az életében.

Nekem nem volt abortuszom de mégis úgy érzem felelősségem neked válaszolni. Nekem most pár hónapos a kisfiam és csodaként élem meg azt ahogy fejlődik, ahogy az élettel tele szemei ragyognak, ahogy visszanevet rám. Még a gagyogása is teljesen felvillanyoz pedig semmit sem értek belőle. Ha egy másodpercre is arra gondolok, hogy Ő most nem lenne velem ha engedtem volna, hogy a méhembe megöljék akármilyen pici is volt azt érzem vele együtt belőlem is meghalt volna valami, amit soha többé nem hozhatok vissza.

Lehet a körülmények vagy néhány ember azt tanácsolja neked vess véget a gyereked életének, de hidd el nekem ha Ő meghal belőled is meghal valami aminek a hiányát életed végéig érezni fogod. Nagyszerű dolog gyerekeinkben felismerni egy kicsit magunkból is és egy életet felnevelni a következő nemzedéknek egy nagyszerű feladat. Ha mégis úgy gondolod nem tudod felnevelni(pedig teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy képes vagy rá) sok olyan házaspár van akiknek nem lehet gyerekük és szivesen felnevelnék. Én csak arra szeretnélek bátoritani, hogy add meg a gyerekednek a lehetőséget, hogy éljen, megtanuljon nevetni, járni, beszélni, szeretni és, hogy továbbvigye belőled azt az értéket amit egyedül ő képviselhet. Biztos vagyok benne, hogy a kisbaba aki a méhedben él, ugyan olyan szép és különleges ember lesz mint az édesanyja. :)