A családgondozó megmondhatja hogy meg kell e tartanod a gyereket?

Utolsó. Részben igazad van, hogy sajnálatos, hogy az apának nincsen döntési joga egy ilyen helyzetben. Ez igaz az érzelmi részéről a dolognak. AZONBAN egy terhesség és egy szülés számos olyan kellemetlenséggel, utána akár életen át tartó szövődményekkel járhat, áldozatokat kell meghozni stb., maga a szülés pedig máig akárhogy is nézzük, kockázatokkal terhelt, hogy igenis csak a nőnek lehet arról végleges döntése, hogy ezeket vállalja-e vagy sem. Amíg ezeket egy férfi nem tudja átvállalni (a teljesség igénye nélkül: kellemetlen, sokszor fájdalmas vizsgálatok, esetleges vitaminhiány, vérszegénység, rosszullét, hányás, aranyér, vizelettartási gondok, álmatlanság, ízületi problémák, visszerek, veszélyeztetett terhesség, kórházi tartózkodás, infúzió, terhességi cukor, munkából való kiesés, továbbá szórakozás megszorítása, esetleges függőségről való lemondás, majd a szülés fájdalma, az utána való felépülés, gát-vagy császárseb, mellbegyulladás, hajhullás, fogak tönkremenése, túlsúly, striák, mell megereszkedése, megintcsak visszatérő aranyér, inkontinencia...és még sorolhatnám) addig nincs joga dönteni sem róla.

Nem vagyok az abortusz nagy támogatója, de úgy gondolom, hogy CSAK a nőnek lehet joga erről dönteni egy nem kívánt terhesség esetén, mégha utána más is nevelné fel. Nekem pl. az említettek közül majdnem mindegyik volt a terhesség alatt, iszonyatosan megszenvedtem mind azzal, mind a szüléssel és a felépüléssel...egy jó barátnőmnek a méhét is ki kellett szedni a szülés alatti komplikációk miatt, és soha többé nem lehet több gyereke. Ezeket a kellemetlenségeket és kockázatokat az ember gondolkodás nélkül vállalja, ha tudja, hogy utána a világ legnagyobb csodájában lesz része, és igazán vágyik rá. Más esetben, más kívánsága miatt teljesen más a helyzet.

(arról meg, hogy a magzatnak, vagy 6-7 hetes zigótának nincs döntési joga, pedig kár vitatkozni - de ha úgy nézzük, egy gyerek élete felnőtt koráig teljesen a szülein múlik, az ő döntéseiket, jogilag még akkor sem lehet beleszólása pl. abba, hogy elvégezzenek-e rajta műtétet vagy sem, beadassanak-e neki oltást vagy sem, végezzenek-e el rajta terápiát vagy sem...stb)

6-7 hetes zigota?? ugye te megbuktal biologiabol

6-7 hetes magzatnak dobod a szive van szeme keze laba

Amúgy (11-es vagyok), most visszaolvasva lehet, hogy úgy tűnik, mintha nagy abortusz párti lennék, pedig nem vagyok az. Csak amellett érveltem, hogy bár érzelmileg (együttérzés szintjén) nem tartjuk helyesnek, hogy az apának nincs döntési joga egy ilyen helyzetben, ilyen mértékű változásokról és kockázatokról a testen, amik LEHETSÉGESEK, csak és kizárólag a nő dönthet. Nem beszélve lelki részéről. Szerintem sokkal "egyszerűbb"túltennie magát egy nőnek egy abortuszon, mint mondjuk egy örökbefogadáson, vagy gyerekrőlvaló lemondáson, aki 9 hónapon át benned növekedett, megszülted, megláttad, és utána el kell engedni. Na arra SOHA nem lennék képes, míg abortuszra el tudok képzelni olyan helyzetet, bár azt sem könnyen hoznám meg.

(pl. Anyukám egyik barátnője 53 évesen már akkor 4 éve nem menstruált, és teherbe esett...orvosok is azt tanácsolták, hogy egészségügyi okokból vetesse el, és ő sem akart 3 felnőtt gyerek és egy unoka mellé egy újszülött babát).