Kérem mellőzzétek a mocskolódást, mindennek elmondást. Ha értelmes mondani valótok van ami segíti a kérdésem megválaszolását akkor írjatok csak. Egy 14-15 hetes terhességet megszakítani valamilyen módon, hogy lehetne?

Irány Bécs???????

Milyen ember(?) az, aki egy 15 hetes ártatlan magzatot minden szívbaj nélkül küld 2 sorral a halálba?!?

Válaszolnék, bár tudom, hogy egyet érteni nem fogunk.

"Milyen lenne neked, ha a saját anyád árulna el? Jó érzés?" Erről beszélek. Egy embrió nem fogja fel, hogy most az anyja hasában van és meg fog születni és akkor majd ilyen és olyan élete lesz. Alapvető életfunkciókat lát el, ami a fejlődésének része, annak a fejlődésnek a része, melynek a végén eléri a kifejlett állapotot, amikor már képes önálló életre (mert egy embrió nem képes önálló életre, csak az anyja része, tudom, hogy mennyire csúnya kifejezés, én se szeretem, de mint egy parazita). Persze az újszülött se képes a szó szoros értelemben vett önálló életre, de már képes létezni a szülőanyja nélkül. Félreértés ne essék, nem támogatom az abortuszt, amellett vagyok, hogy mindenki védekezzen megfelelően és felelősségteljesen és ne kerüljön sor abortuszra. De van olyan eset, amikor az a kisebb rossz. Persze, válaszolva az eredeti kérdésre, édesanyám is gondolhatta volna úgy, hogy elvetet, de ezen mégis mikor szomorkodtam volna? Embrióként fel se fogtam volna mi történik. Ha olyan helyzetben lettek volna a szüleim, akkor lehet, hogy jobb döntés lett volna, ha meg se születek, de jó anyagi körülmények között voltak, stabil háttérrel, felkészülten, egész eddigi életemben tudtak nekem biztosítani mindent, mind anyagilag, mind érzelmileg, ezért örökre hálás leszek nekik. De nagyon sokan vannak, akik nem ilyen szerencsések és csak kínlódás az életük, örülhetsz, ha te nem ismersz ilyeneket. És itt most nem arról beszélek, hogy nem kaphatja meg a gyerek a legújabb játékot vagy rántott hús van otthon ebédre marhasteak helyett, hanem alapvető érzelmi és anyagi szükségletekről.

Nekem nem volt soha abortuszon és remélem nem is leszek olyan helyzetben, hogy ilyen nehéz döntést kelljen meghoznom. Majd csak decemberben leszek anya, akkor fog megszületni a kislányom. Ő se a legjobb időben érkezett, de mérlegelés után a megtartása volt a legjobb döntés, mert igazából minden adott ahhoz, hogy vállaljam, nagyon sajnálom azt, aki rosszabb helyzetbe kerül.

Szerintem értsünk egyet abban, hogy nem értünk egyet és ne menjünk bele személyeskedésbe!

Kedves utolsó, az abortusz attól még értékvesztés, életfosztás, hogy aki elszenvedi, nem tud róla. Az ölés nem attól bűn, hogy aki "megéli", képes fogalmi jelentéssel felruházni azt, amit a kárára tesznek. Szerintem abba gondolj bele, hogy aki életet vesz el, az tudja, hogy mit tesz. Mi lenne a világgal, ha minden öntudatlan emberi lényt (csecsemőt, aggastyánt) megfosztanánk az életétől azzal indokolva mindezt, hogy nekik nem fáj, úgysem veszik észre?

Jóérzésű ember egy hangyára sem tapos rá készakarva. Hogyan lehet elfogadni azt, hogy egy nő pénzért megöleti azt a gyermekét, aki benne fejlődik?

Simán. Én azt nem értem, hogy tudod elfogadni azt, hogy valakinek nyomorúságos élete legyen, mert nem akarják, utálják, és jobbik esetben még pénz sincs rá.

Bevállalod, hogy 11 évesen az utcán strichel, mert ne vetessék már el? Vagy hogy a maffia kapja szét szervdonornak, úgysem hiányzik senkinek? Nos? Jóérzésű ember mit csinál ilyenkor? :)

Egyébként hihetetlenül undorító ez a belemászunk a másik lába közé, kihúzzuk belőle amit ott találunk, aztán visszalökjük neki, hogy nesze, neveljed, te csináltad... mi vagyunk a jó emberek, megmentettünk egy életet.

Az már nem jut el az agyatokig, hogy tönkretettetek még egyet, szóval igazán szégyellhetnétek magatokat.

Nem, nem lökik neki vissza. A lába között behatolnak, trancsíroznak, tartályba darálnak, és elégetnek. Ez az, amit istenítesz, aminek tapsolsz és amit jogként követelsz magadnak.

De szívesen válaszolok a feltett kérdésre: jóérzésű ember vállalja a felelősséget. És ha hétrét bőrt húz is le magáról, de biztosítja, ami a gyermekének kell. Jóérzésű ember nem dől hátra a kényelmes fotelban azzal a hazugsággal, hogy az abortusszal a gyermekét menti meg a szenvedéstől. Mert jóérzésű ember magára vállalja a szenvedést, ha kell, és nem engedi, hogy az a gyermekének jusson ki. A jóérzésű ember nem vátesz, nem jós, aki egy pozitív terhességi teszt birtokában azt merészeli mondani, hogy a gyerekem sorsa: kín. Szenvedés. Nyomor. Jóérzésű ember lemond mindenéről a gyermekéért.

Ehhez képest vannak a mások, akik mindent maguknak akarnak, akik xarnak többlet-terhet vállalni a tulajdon gyerekükért, akik eleve nyomorra ítélik őket, akik előbbre tartják a saját nyomorult létüket a gyerekük életénél. Ezek minden szívbaj nélkül fejeztetik le, csonkítják meg és szívatják ki gyermekeiket a méhükből, csak hogy ne kelljen vállalni semmit. Mert nekik minden JÁR.

Nem követelem, hanem a jogom. :) Az én embrióm, ha feltrancsíroztatom, akkor feltrancsíroztatom, ha el akarom égettetni, elégetem, és ha meg akarom etetni a macskával, akkor megetetem vele. Pont.

Felelősséget önmagadért vállalj, és ne a más életéért, ugyanis csak a sajátodba van beleszólásod. Igen, ez másoknak JÁR. Neked is, csak nem akarsz vele élni, de ez a te dolgod.

Ha van még kérdésed, szívesen segítek. :)