Akik szerint az abortusz alapvetően nem helyes, de indokolt esetekben elfogadható alternatíva: mi dönti el, milyen esetben indokolt?

14-es vagyok. Igazad van, az AFP nem megbízható, ezért mentem genetikai tanácsadásra. Az, hogy az AFP alacsony, két vérvétel között egy kicsit sem nőtt, és a genetikai tanácsadáson rövidebbnek találták a combcsontot, már elég nyomós érv. Azon már nem gondolkodom, hogy vállaljam-e a magzatvízvételt, mert egyértelműen ezt javasolták.

Ha meglesz az eredménye igyekszem elfogadni a helyzetet, és ennek tudatában döntök. A legnagyobb félelmem pillanatnyilag a vetélés kockázata. Mi van, ha egészséges lett volna... Nem mondom, hogy könnyű időszak, és túl sokat alszom éjszaka, de majd túljutunk rajta.

Most nézem a Youtubon a Down-szindrómás videókat. Igen vannak szülők, akik fel tudják tenni az életüket arra, hogy gondozzák az ilyen gyerekeket. Én úgy érzem nem tudnék ezzel megbirkózni. Szerethetőek és aranyosak, de ha van választási lehetőség, akkor az egészséges gyerekemmel szeretnék törődni. A párom ezzel egyetért. Remélem nem lesz baj, de úgy gondolom, ha igen, a döntésemért senkinek nem lenne joga elítélni.

Sajnálom, hogy ezen mész keresztül. És Veled érzek, mert velem is megtörtént hasonló. nekem azt mondták a babám szíve nem fejlődik rendesen és születése után 1-2 órát élne csak, azt is szenvedéssel és az orvos az abortuszt javasolta. Én pedig, ekkor 22 évesen, nagyon megijedtem, hallgattam rá, az abortuszt választottam. Nem igazán sikerült feldolgoznom, mindig arra gondoltam, mi lett volna ha egészséges lett volna, vagy ha nem is, legalább a kezembe foghattam volna, legalább nem én hoztam volna rá a halált, hanem Isten, a sors, a világ, a természet, ki mit gondol... Kivártuk a javasolt három hónapot, újra próbálkoztunk. Nem estem teherbe, holott az első baba elsőre összejött. Lehet, hogy pszichés gátja volt, lehet, hogy más, mindenesetre évek kínlódása után 25 éves koromban megfogant a babám. A történet pedig hasonlóan folytatódik, mint a tiéd. Rövid combcsont... Beteg lesz, 65-85% eséllyel... Hogy ez mit jelent egy orvosnak és mit jelent egy anyának, akinek mozog a hasában a gyereke, az teljesen más... Tudom min mész keresztül. Én is úgy éreztem nekem ez nem megy, én is videókat kerestem, fórumokat, blogokat, olvastam statisztikákat, amik szerint a beteg babás családok gyakran csonka családokká válnak, mert az édesapa kilép a nehéz szituációból (én mondjuk ezt a férjemről nem feltételezem, de gondolom azok a nők sem feltételezték, akikkel megtörtént)... Ugyanazt éreztem, amit te. Hogy én nem akarom erre feltenni az életem, én nem akarom, nem vagyok rá képes, nem megy. Viszont a korábbi tapasztalatom alapján, amit bár abortusznak neveznek, de gyakorlatilag egy halvaszülés volt, úgy éreztem én ezt még egyszer nem tudom végig csinálni. Szóval a betegség kockázatának vállalása az a döntés, amivel képes vagyok együtt élni. Egyébként valaki írta nem olyan rég, hogy mi van, ha mondjuk később betegszik meg a gyerek, agykárosult lesz, ezeket a lehetőségeket vállalja az ember, mikor gyereket vállal...Valamennyire egyet értek ezzel, másrészt értem az ijedtséget is. Mindegy én nem tudtam volna még egyszer halva megszülni a gyerekem úgy, hogy én mondom ki és írom alá, legyen vége, én írom alá hogy vállalom a meddőség kockázatát és egyéb más borzasztó lehetőségeket...

A fiam egészséges. Tudom, beteg is lehetett volna, de egészséges, sőt korához képest magas :) Barna-hajú, zöldszemű kisfiú, holott mindketten szőkék vagyunk. Ő egyikünkre sem hasonlít, csak az én édesapámra, aki csodás apja volt nekem és a három bátyámnak. Ha rá nézek őt látom. A két kisöccse is egészséges, szép baba. A fejemben, a lelkemben pedig minden nap ott van az én negyedik babám. Az elsőm... Most beteg gyerekek fejlesztésével foglalkozom, látom, hogy nehéz a szüleiknek, ilyet is, olyat is látok, fejlődéseket, szép családokat, de igen, azt is, hogy szenved a szülő... Szóval tudom, értem, nehéz...

Nekem missed ab-om volt, és kaptam itt a gyk-n olyat, hogy szégyelljem magam, gyilkos vagyok. Ez ékes példája annak, hogy mekkora a szellemi sötétség és a rosszindulat itt, ebben a témában.

Azt gondolom, hogy az esemény utáni tabletta legalább annyira "gyilkosság", mint bármilyen másik fogamzásgátló. Szerintem semennyire, de aki szerint igen, az komolyan nem védekezik, és szüli az évi 1 gyereket? Vagy simán nem szexel, nehogy terhes legyen?

A beteg gyerek elvételéről meg csak annyit, hogy meg lehet szülni egy beteg gyereket, de vajon érdemes-e, amikor a szülők előbb halnak, a szegény gyerek meg egy intézteben vegetál még 20-30 évig, és a kutya rá nem néz, nem szereti senki? Vagy az egészséges testvérre, rokonra ruházod azt a terhet, amiről TE úgy döntöttél, hogy TE vállalod? Mert neked jogod volt választani, de ezt a lehetőséget elvetted a testvértől... És a gyereket nem egy másik gyereknek/nagynéninek stb. szülöd, hanem magadnak, illetve neki magának. De ha ő maga egyedül nem lesz képes ellátni magát, akkor csak magadnak. És vele mi lesz, ha meghalsz? Ebbe belegondoltál?

Ugyanez a kategória a nemi erőszak áldozata is. A gyerek tényleg nem tehet az apjáról, de szerinted lehet szeretni egy ilyen gyereket? Minden pillanatban életed legrosszabb élményére emlékeztet. Miért kellene megszülni egy olyan gyereket, akit gyűlölsz? Miért kellene egyáltalán kihordani? Persze, sokan várnak babára, de a terhesség és a szülés nem kockázatmentes, néha önzőnek kell lenni, és a megerőszakolt nő igenis a saját érdekeit tartsa sem előtt, ne másét.

"Akit megerőszakolnak, annak nem az az első dolga hogy vesz esemény utáni tablettát? Mert végül is védekezés nélkül szexelt-igaz, akarata ellenére. Ilyennek elő sem lenne szabad fordulni hogy erőszakból fogan egy baba."

Kivéve amikor szerencsétlent annyira megviseli a dolog, hogy senkinek nem meri elmondani és dokihoz sem megy.

Ismerek ilyet. Butaságnak tűnik, de ettől még van ilyen. Az ember nem mindig képes gondolkodni.