Nem akartuk a gyereket, de abortuszra sem érzem magam képesnek - hogy tegyem meg? Vagy mi legyen?

A mi 3. babánk tervezett. 2-2-2 év különbséggel. Mégis ráment a kapcsolatunk a kezdeti nehézségeknél. Attól függetlenül, hogy akarta a férjem is, mégis az első pár hét után tele lett a kistöke a szaros pelenkától, a visítástól, az éjszakai kelésektől. Pedig jelenleg sem dolgozik, mégis menekül itthonról, haverozik, mindent kitalál, csak ne kelljen segítenie. Besokallt a 3 gyerektől. És őszintén, sokszor én is :( Segítség semmi, de semmi.

Ezeket erősen mérlegeljétek, hogy nálatok hogy lennének ezek, de mint írtad, felmérted és te már most nem akarnád ezeket. Akkor a válasz kézenfekvő szerintem. Mekkorák a gyermekeid?

#19 "Bocsáss meg, de azzal, hogy valakinek egy gyermek - még ha nem tervezett is - életfogytiglani rossz, sem logikailag, sem érzelmileg nem tudok mit kezdeni, ezért ahelyett, hogy ezt kommentálnám (nem is tudnám, mert nem bírom felfogni, hogy ilyen létezne)," - nézd, nincs ezzel gond, szerintem a világ összes gondolkodásmódjának - és így a magzatvédőknek is - meg van az a korlátja, hogy létezik az az embercsoport, sz s problémakör amivel nem tud mit kezdeni, akiknek tehát nem tud érdemben segíteni. Nekem is megvan ez a kör, legfeljebb más csoport... el sem várható senkitől, hogy mindenki problémáját képes legyen megérteni és átérezni (és pláne segíteni), untig elég, ha valaki azt a tényt felismeri és elfogadja, hogy létezik a számára befogadható világon kívül is világ...

Hogy az abortuszt elviselők hosszú távon mit gondolnak, ahhoz meg szerintem nem kell, és nem is érdemes fórumokat olvasni - hisz az egy szelektált soport, oda az ír, akinek problémája van a dologgal, és azok nem, akiknek nincs - viszont kétlem, hogy ne lenne mindenki saját környezetéében néhány olyan ember, aki ezen átesett, és akit meg lehet kérdezni, és vélhetően az igazat fogja felelni. (megnézed a 60-as,70-es évek AB statisztikáit akkor kb minden másodikunknak az anyja... így kezdődik a dolog) Namost nekem az a nem reprezentatív privát tapasztalatom, hogy a vélemények zöme a "rossz volt, de abban a helyzetben valószínűleg ma is azt tenném" körül van... akik megbánták, azoknak a zöme olyanból van, akiket vagy külső környezet nyomott - "ha jányként szülök szájára vesz a falu", és voltaképp azt irigylik, hogy ma már ezzel nehány vínasszoynon kívül senki sem foglalkozik, vagy még azok, akik ettől reméltek valamit, ami nem realizálódott, tehát két szék közt a padlóra estek - "azt hittem, ha elvetetem, nem hagy ott a vőlegényem, azt mégis lelépett".

Na, ilyenek mennek.

Kedves 22-es, általában minden szöveget a maga globális kohéziójában szoktam értelmezni, de most kivételt teszek és alámerülök a lexikológiai rétegbe is: nos, ezt téve eszembe jut egyetemi éveim egyik kedves tanárának mondása: fordítási szemináriumon hangzott el egy-egy konkrét probléma leküzdése esetén. Nos, ő azt mondta - ékes németséggel -, hogy ami az embernek a konkrét kommunikációs helyzetben elsőként ugrik be, az nem véletlen. Ezt figyelembe véve értelmeztem a talán csak a tudatalatti-szülte kérdezői mondatot: "...a hátam közepére sem kívánok egy újabb babát". Szóval, ahogy a kérdező írta is, ő a babától "fél", nem a gyermekvállalástól, ergo nem a kisgyermektől, nem a kamasztól, fiatal felnőttől, vagy felnőtt-gyermektől. Csak a babától. És hát egyszer azt írta valaki egy antidepresszánssal kapcsolatban itt a fórumon, hogy a kezelés eleje rossz, sőt, rosszabb, mint az alapbetegség, de ez a szakasz múlandó, e ténnyel tisztában kell lenni, és ezt a rövid időszakot KI KELL BÍRNI. Ismerős? Itt csak kb. 18 hónapról lenne szó, és a kérdező nem akar abortuszt.

És hát tényleg megbocsáss nekem - őszintén kérlek Téged erre -, de aki egy gyermeket megbán, az érzelmileg-emberileg minimum gyenge és önző, és akkor mást nem is mondok, mert hát azért "van szívem"...

#24, na ya, azt az antidepresszánsokról ugye én írtam, nem másfél évről hanem két hétről, és azzal, hogy utána csakugyan jobb lesz. Nem ahhoz képest lesz jobb, ami az a két hét, hanem ahhoz képest lesz jobb, mint a gyógyszer előtt volt. Ha csak az első 2 hétnél lesz jobb, és nem az alaphelyzetnél, akkor ugye azt a gyógyszert le kell cserélni sürgősen, mert nem segít a beteg baján, csak a saját mellékhatásai mérséklődnek...

Namost szerinted, akkor amikor elmondtad a "majd másfél év múlva könnyebb lesz" megállapításod, akkor mire gondoltál, könnyebb lesz, mint az első évben a 3 gyerekkel, vagy könnyebb lesz, mint most a 2-vel???

Szóval, bár a 3-ban nincs saját tapasztalatom, de azért én úgy gondolom, hogy lehet, hogy tényleg eljön az az idő, amikor a 3 gyerekkel könnyebb lesz, mint a 2-vel - majd 10-15 év múlva, amikor már érdemben segíteni tudnak... addig viszont a 3 gyerekkel mindig nehezebb lesz, mint a 2-vel... vagy tévednék?

Egyébként meg kíváncsi vagyok, hogy a Kérdező meg a párja mire fognak jutni végül... itt ennyi infóból amit tudunk mindkét döntésre látok esélyt. (az örökbe adásra nem, az valahogy egyáltalán nem jellemző, hogy valaki nevel 2 gyereket, a harmadikat meg megszüli és örökbe adja)

Nem, nem tévedsz, ezúttal igazad van. 3 gyermekkel természetesen nehezebb, mint kettővel. Hálás vagyok ezért a megállapításodért. Végre megint leplezetlenül kiolvasható e sorokból, hogy szó sincs arról, hogy egy gyermek a szülőpár emberi méltóságát veszélyezteti, ahogy mondtad volt egykoron, hanem csak arról, hogy az illető gyermekét nem vállaló, őt abortáltató ember(ek) nem vállalják az utóddal járó nehézségeket,(legyen ez anyagi-, fizikai-, lelki-, vagy egyéb más természetű nehézség). Én is pont így gondolom, hidd el, mindig is ezt mondtam: az abortusz a létező legönzőbb, legaljasabb, legkegyetlenebb és legkönyörtelenebb emberi cselekedet a világon, melynek kizárólagos motivációja a gyávaság és a féktelen emberi önzés.

Annyit engedj meg még nekem, hogy ideírjam azért: nem csupán a szülő-gyermek kapcsolat jár áldozatvállalással, hanem MINDEN emberi reláció. Azok is tehát, amikor 2 felnőtt ember (egy pár) vállalja a nehézségeket egymásért, melyek bizonyos életkorban menthetetlenül valósággá lesznek mindannyiunk életében. Idős, beteg embereket (párodat, esetleg majd Téged) is kellhet pelenkázni, gyógyítani, mosdatni, táplálni, virrasztva segíteni, anyagilag támogatni. Az emberi élet nem eldobható szemét, még akkor sem, ha a szerencsétlen abortáltak (Ezt éppen Tőled tudom) kórházi hulladékként végzik. Senki élete. Az embrióké sem.

#26, "zért: nem csupán a szülő-gyermek kapcsolat jár áldozatvállalással, hanem MINDEN emberi reláció." - ez pontosan így van... ezért lehet az, hogy az ilyesmi csak önkéntes vállaláson alapulhat, azt gondolom, természetes, hogy az ember gondoskodik a társáról vagy segít a barátainak, felelősséget vállal a társadalomért, vagy akármi - HA előtte, közben önként vállalta ezt a kapcsolatot. A témánkban meg adott esetben pont ez az alapvető dolog hibádzhat...

" Végre megint leplezetlenül kiolvasható e sorokból, hogy szó sincs arról, hogy egy gyermek a szülőpár emberi méltóságát veszélyezteti, ahogy mondtad volt egykoron," - a kettő természetesen egyáltalán nem zárja ki egymást... pusztán a nehezebb helyzet természetesen nem veszélyeztetni senki emberi méltóságát általában - ez a határ pont akkor kerül átlépésre, amikor az illető ezáltal olyan helyzetekbe kényszerül bele, amit nem önként vállalt, ami a saját személyiségével, szabad akaratával nem összeegyeztethető - ez a mágikus határ...

Nem, itt határozottan nem arról van szó, hogy valaki vállal-e egy kívülről erőszakkal rákényszerített nehéz helyzetet, vagy sem. A szexuális aktus ugyanis (jó esetben) nem kényszer, hanem olyan tett, melynek simán, minden védekezési kísérlet ellenére is lehet olyan következménye, hogy új élet fakad belőle. Ezzel a lehetőséggel pedig mindenkinek számolnia kell. Ráadásul ezek a kockázatok gondos és hathatós odafigyeléssel minimalizálhatók is. Ilyen esetekben tehát mindig arról van szó, hogy az abortuszt választók ilyen, olyan, meg amolyan okokból kifolyólag a saját szabad akaratuk érvényesítésével nem vállalják a cselekedeteik következményét és kioltanak egy ártatlan életet. Nincs itt semmilyen kényszer; az ösztönlény kívánalma, brutális túlereje legyűri a felelősségvállalás morális és szellemi szintű erkölcsi parancsát. Pont. Ehhez pedig a mai magyar jogrend sajnálatos módon minden anyagi, jogi és orvosi támogatást megad. Ez tény. El kell fogadni, hogy pillanatnyilag ez a helyzet. De morálisan rehabilitálni az ilyen tettet nem kell, mert ilyen külső kényszer nem létezik, bárki a szabad akaratánál fogva minősítheti, véleményt formálhat róla. Úgy is mondhatnám, emberi méltóságomat sértené, ha be kellene nyelnem azt a maszlagot, hogy az abortusz helyreállítja a gyermek fogantatása által elvesztett "szülői" emberi méltóságot.

Ezen az alapon egyébként bármely emberi bűn történhetne az emberi méltóság helyreállításának vágyából: így a gyilkosság, a megcsalás, a dologtalanság, a tolvajlás és egyebek.

"Ezen az alapon egyébként bármely emberi bűn történhetne az emberi méltóság helyreállításának vágyából: így a gyilkosság, a megcsalás, a dologtalanság, a tolvajlás és egyebek." - ez egy briliáns következtetés, de gondolom, miután leírtad és visszaolvastad, azzal is szembesültél, hogy egy nyilvánvaló köznapi tényt tetszettél leírni, történik is, mindegyik. Ugye a becsületgyilkosságokat, párbajokat nem kell magyarázni (hogy is hal meg Puskin, Raszputyin?:)), sokan döntenek úgy, hogy párjuk hűtlenségét inkább "lekvittelik" mint hogy borítsák a családot, a megélhetési bűnözés fogalmát sem mi találjuk ki itt, meg Robin Hood-ot és követőit se. És meg kell, hogy mondjam, a Raszputyint kinyírókkal is, a család borítása helyett inkább lekvittelőkkel is, a " egy szegény

himlős gyerek megkívánván, lesujtunk

egy rossz galambfiat" -tal is, meg Robin Hood szellemiségével is sokkal inkább egyetértek, mint nem. Mivel az emberi gondolkodásban is, meg az azt követő reál, írott jogrendszerekben is egy tettet az indíték minősít mint maga a tett, egy dolgot aszerint fogunk elfogadhatónak, vagy elvetendőnek, érdemnek vagy bűnnek tartani, hogy mi áll a SAJÁT gondolkodásunk epicentrumában, origójában.

Ugye a magzatvédőknek a magzat, a baba, az anyaság. Ezért lehet az, hogy általában lelkesen érvelnek az abortusz mint szörnyű bűn ellen, és ugyanakkor ha mondjuk szóba kerül egy apasági vélelem megdöntése eljárás (mint tegnapelőtt egy kérdésnél), többen (NEM Te!!) számon kérik az illető erkölcsein és a jogon, hogy "mi az, hogy nem a gyerek érdeke az első - akár az igazsággal szemben is", és mi az, hogy egy férfi nyugodtan úgy dönthet 3-4-5 év után, hogy nem neveli és nem tartja el a továbbiakban azt a gyereket, aki nem is tőle származik... mi az, hogy nem a gyerek érdeke az első MINDENEK FELETT????

Szóval mindenki relativizál - az ember szubjektív lény, nem számítógép - a kérdés, hogy milyen kiindulási pontból, és milyen irányban. Az abortusz lehetőségét elfogadó, illetve a magzatvédőnek nevezett álláspont között pusztán annyi a különbség, hogy az utóbbi az anyaságot, a gyereket helyezi mindenek fölé, és ebből kiindulva minősít minden más dolgot, az abortusz lehetőségét elfogadó gondolkodás meg azt mondja, hogy lehet, hogy valami fontosabb, előre valóbb az anyaságnál és a növekvő embriónál. Pont ezért lehet mindkét álláspont mellett könyvtárnyit érvelni értelmesen is, és lesz soha el nem dönthető vita, mert pusztán az illető egyén vagy gondolkodási rendszer vagy jogrendszer alappontja a különbség.

És visszajutottunk a kályhához, hogy azt mindenki csak önmaga tudja, a saját gondolkodása milyen. Mondjuk az itt leírt helyzetben Kérdező és a párja vagy találnak egy közös origót szerencsés esetben, vagy kialakul az értékek közötti választás konfliktusa, mikor azt kell eldönteni a Kérdezőnek, hogy mi a fontosabb, az anyaság és a benne növekvő magzat vagy KONTRA a jelen élete, párkapcsolata, családja. Kb ennyi. Voltaképp az összes válaszadó összes érvelése és össze pontozgatása az összes ilyen kérdésnél visszavezethető a két lehetséges origóra, az "anyaság és a benne növekvő magzat mindenek felett" KONTRA "lehet valami fontosabb az anyaságnál és a benne növekvő életnél", csak hát milyen unalmas lenne az élet, ha minden ilyen kérdésre a valóságnak egyébként megfelelően pusztán ennyi lenne az össz válasz, hogy:

"anyaság és a benne növekvő magzat mindenek felett" KONTRA "lehet valami* fontosabb az anyaságnál és a benne növekvő életnél", az anyasághoz igazítod az életed, vagy az életedhez az anyaságod - döntsd el!

* pl: meglévő élet, meglévő család, meglévő párkapcsolat, élethivatás, stb...