Nem akartuk a gyereket, de abortuszra sem érzem magam képesnek - hogy tegyem meg? Vagy mi legyen?

Ezt senki nem fogja helyetted és a párod helyett eldönteni. Tényleg csak úgy lehet, ha átgondoljátok mi van mellette/ellene, mennyiben férne ez bele a költségvetésetekbe, stb.

Nyilván ha mindkettőtök tiltakozik ellene, más választás nem nagyon marad, mint amit írtál, ezért felesleges pluszban azzal stresszelned magad, hogy kiborulsz tőle. Nem azt mondom, hogy a világ legtermészetesebb dolga, de védekeztetek, hiba csúszott a gépezetbe, megtörténhet bárkivel, aki szexuális életet él. Nem ettől leszel rossz ember.

#15 - "Az ilyen párkapcsolatok nagy többségükben rámennek a vétójogra." - nézd, ennek tényleg van bizonyos esélye, bár általában nem az ilyen helyzetekben, inkább, ha az első terhességet érinti, és nincs még közös gyerek. Az ilyen kapcsolatok inkább arra szoktak rámenni, ha valamelyik fél élne a vétójogával, ámde nem tud. Mert hát lássuk be, akkor az illetőnek nemigen marad más lehetősége se, mint hogy elhatárolja magát a vétójoga elmaradásának következményeitől... ilyenkor jön az ugye, hogy nem a férfi "bezzeg 6 hét múlva kopogtatna, de" hanem többet eszébe sem jut azon a bizonyos ajtón kopogtatni...

Különben meg ilyen szitukban pont, hogy elég ritka, hogy a férfi alapos ok nélkül a vétójogával akarna élni, ha nincs alapos ok, akkor a férfiak leggyakoribb válasza az ilyen szituban a képzeletbeli szemafor sárgájához hasonlítható "drágám, én rád bízom a döntést" Ugye ez a másfél éves kérdés jut eszembe, hogy:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..

mert az ottani Kérdezőnek volt eleve hasonló a véleménye mint az itteni kérdésben kiírt, hogy "a hátam közepére sem kívánok egy újabb babát.", és hasonlított az alapszitu is, hogy egy létező kapcsolatban, meglévő közös gyerek és jövőre mutató tervek mellett rosszkor bekövetkező terhességről szólt. És mint láthatod, nem a férfi élt végül vétójoggal...

Ez mind lehet, de akkor kiegészítem a kiragadott idézetet a konkrét helyzet esetében: "...de abortuszra sem érzem magam képesnek - hogy tegyem meg?"

Ilyenkor az van, hogy az abortusz garantáltan végérvényes halálos ítélet, sőt, a kérdező szempontjából (is) VÉGÉRVÉNYESEN rossz, olyan, melynek a következményei, lelki terhei életfogytiglaniak, míg a 9 hónap, a szülés, meg az első hónapok pedig VÉGES nehézségek. Viszonylag rövid, belátható, és múlandó akadályok, melyekre előre fel lehet készülni.

#17, na ya, ez adja meg az ilyen dilemmák lényegét, a két nem kívánt lehetőség között a kisebbik rossz megtalálása, aki kapásból elkötelezett valamerre, annak nincs dilemma.

Na, és hogy kinek mi a kisebbik rossz, az meg tökéletesen egyéni, én pl. pont fordítva látom ugye, mint amit Te írsz, már hogy az abortusz az, ami egyszer rossz, de utána az idő távolítása megnyugvást szokott hozni, amíg a NEM KÍVÁNT terhesség és eredménye folyamatos jelen, ami ahogy írtad "VÉGÉRVÉNYESEN rossz, olyan, melynek a következményei, lelki terhei életfogytiglaniak" - 5 meg 10 meg 15 év múlva is döntő módon meg fogja határozni az életedet.

A Kérdező meg a párja meg látják, ahogy ők látják... egy biztos, azt nem tehetik meg, hogy sehogy se döntenek, tehát mindenképp ki kell találniuk, számukra melyik végül a kisebbik, a vállalhatóbb rossz...

Ott csúsztatsz, hogy a kérdező nem a gyermekvállalás HOSSZÚTÁVÚ következményeitől tart, hanem - és lássuk be, ez tipikus azért, pl. magam is ismerem ezt az érzést - a nehéz KEZDÉSTŐL. Csakhogy akinek van már tapasztalata e kezdeti bonyodalmakkal kapcsolatban, az pontosan tudja, mire számíthat, mennyit kell kibírnia, meddig kell kitartania ahhoz, hogy a félelmekkel, aggodalmakkal teli első hónapok után (én pl. mindháromszor vészesen túlaggódtam a táplálás kérdéskörét) végre elérkezzen az önfeledt "szerelem" időszaka, ami jutalomként ömlik rá az édesanyára aki megszenvedte - mert nem mindenki bírja az elejét sajnos - a várandósság - szülés - gyermekágy testi-lelki koordinátarendszerét. Ezt nem szégyellni, meg abortusszal elutasítani kell, hanem tudatos higgadtsággal átvészelni, abban a biztos tudatban, hogy ez az életszakasz messze nem tart örökké. Egyébként meg nem is törvényszerű, hogy egy rutinos anyuka a 3. gyerekkel belecsússzon ebbe.

Bocsáss meg, de azzal, hogy valakinek egy gyermek - még ha nem tervezett is - életfogytiglani rossz, sem logikailag, sem érzelmileg nem tudok mit kezdeni, ezért ahelyett, hogy ezt kommentálnám (nem is tudnám, mert nem bírom felfogni, hogy ilyen létezne), a kérdező anyuka mentális - szellemi - lelki támogatásának-, párjával való közös teherviselésének fontosságára hívnám fel a figyelmet.