Egyesek miért úgy büszkélkednek az abortuszaik számával, mintha az olimpiai aranyérmeikről beszélnének?

Nem vagyok sem abortusz ellenes (van sajna, amikor nincs más megoldás, mert hiába a védekezés, jön, nincs mód megtartani), és abortusz-párti sem (számomra azért még mindig egyfajta gyilkosság azért). De pont ma fordult elő, hogy az egyik távolabbi szomszéddal beszélgettünk, mert összejött egy kis társaság, és velem kapcsolatosan szóba jött a terhesség, mivel augusztusban jön a babánk. Ő ekkor olyan könnyedén kezdett beszélni arról, hogy már van neki négy gyereke, és idézem "Hűha, kész óvoda lenne itt, ha még mindegyiket meg is tartottuk volna...". Ezek után mindenkinek elment a gusztusa a beszélgetéstől, pláne nekem. Számon volt, hogy rákérdezzek, hogy "B@#*ni tudtok, mint a nyulak, de a védekezés luxus?".

De nem akartam veszekedést provokálni, eleve ez magánügy, másodsorban ezzel a nővel félévente, ha egyszer futok össze, mert ő az utca egyik, én meg a másik végén lakom, szóval csak hallomásból ismerem. (Bár utólag az anyukám megjegyezte, hogy a múltkor ez a nő panaszkodott, hogy idén már a 3. abortuszán van túl.) Engem az nagyon felháborít. Sokan tönkremennek abba anyagilag/érzelmileg/fizikailag, hogy gyerekük legyen, ennek meg jön sorba, ő meg válogat, hogy "ezt megtartom, ezt nem". Miért nem kötteti el magát az ilyen nő? Egy abortusz, ha jól tudom, kb. 15 000 Ft, a művi meddővé tétel 25-30 000 Ft, szóval nekik éves szinten is "megtérülne". Talán szociális alapon kaphatna kedvezményt is. A másik kérdésem az lenne, hogy felétek szokás ezt ilyen módon kezelni? Persze, megértem, nem titkos a dolog (bár szerintem, magánügy, két ember dolga), de azért szinte dicsekedni vele? Vagy csak az értékrendemmel/felfogásommal van a baj?

Köszönöm a válaszaitokat!