Hogy lehet, hogy itt amiket olvasok történeteket, mindenhol missed ab a vége ha nem él az embrió, vagy ha be is indul a vetélés, akkor is van műtéti befejezés?

Nekem két éve nyáron lombikkal sikerültek az iker babák (mindkét embrió megtapadt). Aztán az 5.héten elkezdtem durván vérezni, de szó szerint, fél tenyérnyi méhnyàlkahàrtya darabok váltak le, a legnagyobb betét kb addig tartott, míg felálltam az ágyról és zutty, már át is àztam.

A reprodukciós intézetben az egyik petezsàkot már a belső méhszàjhoz sodorta a sok vér, a másik még feljebb volt, így még reménykedett benne a doki, hogy ő hátha megmarad, bár ilyen vérzés mellett én sejtettem, hogy nem így lesz. De annyira véreztem a vizsgálat közben is (hüvelyi ultrahang), hogy a vizsgáló szék alatt rendes kis tócsa gyűlt össze ,míg a doki forgatta bennem ide-oda az ultrahang fejet és még az ultrahang fejen is végigfolyt a vér, persze nyilván nem problémáztak rajta, maximálisan emberségesek voltak.

De szóba sem került, hogy ki kellene tisztítani a méhet, csak hetente hivtak mindig vissza oda az intézetbe vérvételre, hogy lássák, csökken -e a HCG. Szerencsére 5 alá ment ,így gyakorlatilag megszűnt a terhesség, de utána még jó két hétig elég rendesen véreztem. Vagy csak szerencsém volt, hogy nem látták indokoltnak a műtétet (amit nyilván nem ott végeztek volna el), vagy felelőtlenek voltak, mert akár maradhatott is volna bent szövet darab ,ami komplikációhoz vezetett volna. Vagy nem is tudom.

Érdekes mindenesetre , hogy nálam fel sem merült a műtét lehetősége.