Hogy lehet, hogy itt amiket olvasok történeteket, mindenhol missed ab a vége ha nem él az embrió, vagy ha be is indul a vetélés, akkor is van műtéti befejezés?
Nekem két éve nyáron lombikkal sikerültek az iker babák (mindkét embrió megtapadt). Aztán az 5.héten elkezdtem durván vérezni, de szó szerint, fél tenyérnyi méhnyàlkahàrtya darabok váltak le, a legnagyobb betét kb addig tartott, míg felálltam az ágyról és zutty, már át is àztam.
A reprodukciós intézetben az egyik petezsàkot már a belső méhszàjhoz sodorta a sok vér, a másik még feljebb volt, így még reménykedett benne a doki, hogy ő hátha megmarad, bár ilyen vérzés mellett én sejtettem, hogy nem így lesz. De annyira véreztem a vizsgálat közben is (hüvelyi ultrahang), hogy a vizsgáló szék alatt rendes kis tócsa gyűlt össze ,míg a doki forgatta bennem ide-oda az ultrahang fejet és még az ultrahang fejen is végigfolyt a vér, persze nyilván nem problémáztak rajta, maximálisan emberségesek voltak.
De szóba sem került, hogy ki kellene tisztítani a méhet, csak hetente hivtak mindig vissza oda az intézetbe vérvételre, hogy lássák, csökken -e a HCG. Szerencsére 5 alá ment ,így gyakorlatilag megszűnt a terhesség, de utána még jó két hétig elég rendesen véreztem. Vagy csak szerencsém volt, hogy nem látták indokoltnak a műtétet (amit nyilván nem ott végeztek volna el), vagy felelőtlenek voltak, mert akár maradhatott is volna bent szövet darab ,ami komplikációhoz vezetett volna. Vagy nem is tudom.
Érdekes mindenesetre , hogy nálam fel sem merült a műtét lehetősége.
A legtöbb lezajlana magától, de a nők nagy része nem akarja megvárni.
Szülészeten dolgozom, mindig elmondom a lehetőségeket (várakozás vagy műtét), elvétve van olyan, aki azt mondja, hogy megvárja, míg elvetél.
Meg ugye missednél ez több hét is lehet akár, nem úgy, mint mikor alapból beindul a vetélés.
Szerencséd volt.
Én 6 hétig küzdöttem hátha sikerül magátol ,de nem. 10 perc alatt telt meg egy legnagyobb tampon és egy betét.
Így mentem be az ügyeletre
Már késöbb csináltattam labort és ki is jött a 6 hét vérezgetés eredménye.egy jó vérszegénység pedig nekem addig sose volt gond!
4-es. Hát mit nevezünk szerencsének ugye.... Azért én sem éreztem azt, hogy az oké, hogy két hét vérzés után még mindig 13mm a méhnyàlkahàrtya. Aztán végül mégis levált. Örülök, hogy nem lett műtét, de nyilván ha az kellett volna, akkor belemegyek.
3-as! Én kivárnàm, hogy elinduljon magától a folyamat.
Nekem adtak gyógyszert, hogy hátha kitusztul magától. Vérezni el is kezdtem, ki is jött az embriókezdemény, de nem volt tökéletes a tisztulás, a kontrollon egyértelműen azt mondták, hogy műteni kell.
A megadott napon bementem műtétre, már felvettek az osztályra, mikor megint megvizsgáltak a beavatkozás előtt, és azt mondták, hogy úgy néz ki, mégis rendben lesz, hazaküldtek. Egy hét múlva kontroll, mégiscsak láttak benn egy kis maradványt, továbbra is szivárgott valami vér is (ami a végén már olyan színű és szagú volt, mint a rohadó hús leve, már bocs a naturalista fogalmazásért).
Szóval végül mégis megműtöttek, pedig én sem vágytam rá, ők sem, vártunk is becsülettel, hátha a természet megoldja, de hiába. Közben az ember ugye lelkileg szinte el se tudja kezdeni feldolgozni, míg a fizikai részén nincs túl...
Ezek után, a saját esetemet tapasztalva, én megértem, hogy ha a doki műtétet javasol, akkor szerencsétlen nők nem tiltakoznak. Szóval szerintem nem kellene picsogó divathülyének beállítani a műtétet vállaló nőket és (megszokásból) műtétmániásnak az orvosokat, mert ez nem csak annyi, hogy várunk aztán úgyis kijön...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!