Nem akarok abortuszt! Most mit csináljak?

Egyébként azon sem lennék meglepődve, ha nem is akart volna.

Amúgy a kompromisszum mániások elmondhatnák, hogy mi a kompromisszum lehetőség abban, ha az egyik fél akar gyereket, a másik meg nem.

Az a baj, hogyha belemész az abortuszba egy lelki roncs leszel. Ha már most zokogsz ezen, ez csak rosszabb lesz. Nekem volt abortuszom úgy, hogy én akartam...és utána bántam meg. Mai napig kísért, hát akkor Téged hogy fog?!

Nem kell elválni meg költözni, emberek, nem ez a megoldás mindenre, hogy megduzzogunk és már válunk is.

Tarsd meg a babát, majd megbékél a helyzettel a párod, nyilván most berezelt a felelősségtől, mivel egy költözés (is) van kilátásban, de nyugtasd meg, hogy kiveszed a részed az ezzel járó ügyintézésekben terhesen is.

Fogja szeretni a picit, csak most B) terv jön, ettől rezelt be.

Pedig 10-esnek igaza van.

Amúgy mi két gyerekkel lakunk 58 nmen, és nem tervezünk mostanában nagyobbat, majd később. Szóval jó nagy kamu.

Ami nem baj, mert joga van nem akarni második gyereket, hiszen egy ötévessel már könnyebb, sokaknak nincs kedve "újrakezdeni"... Csak lehetne egyértelmű.

Mindenesetre ezek a szavak már kimondásra kerültek, úgyhogy ez egy nagy lejtő kezdete.

Én azt nem értem, hogy ha amúgy 2024-ben eleve terveztetek gyereket, akkor ezt mi az istenért kellene elvetetni? Ok, nem a legideálisabb, de most már némi kényelmetlenségen kívül mást nem okoz. 1-1,5 évesen még saját szoba sem kell neki, simán elvan veletek. Ha a férjed annyira akarná azt a második gyereket, akkor tuti nem tenne ki téged egy ilyen műtétnek úgy, hogy amúgy 1-2 éven belül akarnátok a következőt.

Nekem az lett volna a vége a kapcsolatnak, hogy megmondja, ha tetszik, ha nem, abortusz lesz. Egyrészt, ez minimum közös döntés, másrészt ÉN viselem az összes egészségügyi (és úgy tűnik, lelki) következményét ennek, ergo elsősorban ÉN döntök.