Akiknek abortuszuk volt, könnyeb volt rágondolni, nem fájt már annyira miután lett gyerekük?

3#

Dettó, a miénk is romokban.. 😔

Szia! Nekem volt egy abortuszom. Minden adott lett volna ahhoz, hogy megtartsuk, megvolt mindenünk, csak pont én nem álltam rá készen lelkileg... Az agyam azt mondta, hogy tartsuk meg, a szívem viszont azt, hogy én ezt még nem szeretném. Élni akartam még. Nagyon nagyon sokat töprengtem, kikészültem idegileg. Végül az mellett döntöttünk, szinte az utolsó pillanatban, hogy nem tartjuk meg. Ha nagyon őszinte akarok lenni, ekkor megkönnyebbülést éreztem. Nagyon féltem, hogy később megfogom majd bánni, és attól is, hogy mit fogok majd érezni, ha újra várandós leszek. Nos, most elérkezett ez is, babát várok, tervezetten. Ugyanattól a férfitől, a körülményeink jobbak, de azelőtt sem volt rossz.

Azt kell, hogy mondjam, hogy a mostani terhességem csak megerősített abban, hogy akkor jó döntést hoztam. Vagyis nem jót, de az volt a kisebbik rossz. A mostani gondolataim egész mások, mint akkor. Most madarat lehet velem fogadni a boldogságtól, nincs bennem szorongás, világvége érzés, csak kicsattanó öröm és ez természetesen jön. Az előző terhességemnél közel sem éreztem ilyet, maximum csak próbáltam magamra erőltetni és már látom, hogy olyan lelki állapotban ezt nem lehetett volna végig csinálni és nagyon nem álltam készen az anyaságra, amit valószínűleg a kisbaba és a házasságom rovására ment volna, ha akkor másként döntök. Érzem, hogy most jött el az én időm.

Lehet, hogy sokaknak ez nem tetszik, de ezt a legnagyobb őszinteséggel írtam most le, hogy ilyen is van.