Hogyan éljem túl az abortuszt?
Egy többgyermekes anyuka vagyok. Februárban kiderult, hogy védekezés mellett terhes lettem. Én már nem akartam több gyereket, a férjem viszont többször is említette korábban, hogy szeretne még egyet. Két hétig nagyon bizonytalan voltam, hogy lelkileg - turelmileg - anyagilag elbirunk - e még egy kisbabát, de megbeszéltük, megtartjuk. Elmondtuk a barátoknak is, hogy bővül a család.
Megszerettem őt. Hallottam a kis szívverését, elkezdtem tervezgetni. Viszont a férjem pár napja megváltozott és közölte, hogy vetessük el. " Ő arra várt, hogy magamtól azt mondom, ne tartsuk meg"... 10 hetes vagyok. Teljesen osszeomlottam. Nem térek magamhoz. Csak sírok és sírok, vigasztalhatatlan fájdalmat érzek. Így nem tarthatom meg a babát, egyedül nem megy, nem tudnék eltartani és nevelni egyedül több gyermeket. De úgy érzem ebbe bele fogok halni. Imádom a gyerekeimet és már ő is a gyermekem de el kell búcsúzni tőle és felelős döntést hozni a többi gyerekem érdekében. Túl leszek ezen? Aki már volt hasonló helyzetben, meg tudott bocsátani magának?
A férjemre többé rá sem bírok nézni, undorodom tőle, hogy az elején nem mondta, amikor még nem fejlődött ki ez a kisbaba és én is bizonytalan voltam és megvarta, hogy elteljen több mint 6het mióta tudjuk. Senki nincs most mellettem,aki megértene, anyám is ellenezte és minden szörnynek elhordott, amiért meg akartuk tartani, szóval ő csak örülne ennek a helyzetnek, az ő lelki támogatására sem számíthatok.
28-asnak "Már bocs, de én férfiként el sem tudok képzelni súlyosabb hibát egy nő részéről, mint hogy a méhe tartalmát a kapcsolatunk elé helyezné."
Te nagyon buta, azt felfogtad, hogy az elején a férje bíztatta hogy tartsa meg a babát, és most kihátrál belőle? A férjnek miért nem kell fontos legyen a család egysége, miért mindég a nő hozzon áldozatot? Ha megtartja valószínűleg egyedül marad, ha nem tartja meg, ő az aki át kell essen a beavatkozáson, nem a férj...ő az aki siratni fogja azt az "embriót", nem a férj. Őt fogják a gyermekei látni szenvedni, nem a férjet,és mindezek után azért is ő legyen a hibás, merthát miért nem tudja össze szedni magát. Nem? És aztán lehet csak elhagyja a kedves férje, mert már "nem olyan mint rég, megváltozott". Nem vagyok ab ellenes, de elmentek ti a fa**omba ilyen gondolkodással.
#33 "A férjnek miért nem kell fontos legyen a család egysége, miért mindég a nő hozzon áldozatot?" - egyfelől, talán mert éppen kiderült, hogy a nőnek fontosabb az embrió a férjénél... ilyen kapcsolatért MIÉRT hozzon bárki is bármiféle áldozatot? Azért szerencsére simán lehet találni normális értékrendű nőket is, akik számára nem kérdés, hogy ki a fontosabb, a párja, akivel X év óta együtt van jóban, rosszban, vagy egy önmagában életképtelen fejletlen embrió.
Másfelől az ilyen felállásokban a nőnek egy alkalommal kellene áldozatot hoznia, amíg a férfinak minimum 20 évig minden rohadt napon kellene a háta közepére se kívánt porontyért. Azért a kettő meglehetősen aránytalan... (mondom úgy, hogy volt részem az utóbbiban néhány éven át...)
Kedves válaszadók! Köszönöm mindenkinek a válaszokat és tanácsokat! A férjem a kérdés kiírásának estéjén mikor hazajott, bocsánatot kért és megbeszéltünk mindent! Csak nagyon bepánikolt és fél, de volt időnk szerencsére kettesben nyugodtan átbeszélni és ő is a kisbaba mellett van végül.
Szerencsére nem minden férfi olyan mint te, utolsó. Ő jó apa és imádja a gyerekeinket.
Kérdező: "Szerencsére nem minden férfi olyan mint te, utolsó." - erre csak azt mondhatom, hogy szerencsére nem minden nő olyan, mint te, Kérdező... vannak, akik meg tudnak maradni első sorban TÁRSnak akkor is, ha magasabb a HCG-szintjük:)
De az minden esetre pozitív, ha meg tudtátok beszélni, és meg tudtatok állapodni valamiben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!