Rossz ember vagyok, hogy ha el akarnám vetetni a még meg nem született gyerekemet, ha kiderülne hogy down szindrómás vagy valami komoly rendellenessége van?

"Én tájékozódnék az örökbeadási lehetőségekről akár külföldre. Ha nem menne csak akkor vetetném el." - én nem utálom ennyire azt a gyereket... úgyhogy egyértelműen abortusz."

Ezt a választ én nem értem, de lehet nem ittam még elég kávét hozzá. Kifejtené valaki nekem?

ÉS? a világ tele van olyanokkal, akik valamivel nem tudnak megbírkózni, ami az élet egy bizonyos részét érinti. Én pl nem tudok megbírkózni vele, hogy molesztáltak. Vagy, hogy a gyerekem autista. Vagy van pár átlagos gyerekkori traumám, amit súlyosabbnak éltem meg, mint kellene. Még csak meg se halt senkim, pedig az emberek nagyrésze nagyon nehezen dolgozza fel egy szerette halálát, vagy egyáltalán nem is megy neki. Vagy betegséget, vagy rákot, vagy mentális zavart..

Én nem hallottam róla, hogy tömegével ölnék meg magukat az adoptált gyerekek, te igen? Persze, kérdezzük meg a halottat, hogy jobb e halottnak lenni, mint élni egy "traumával". Hú, mennyire bizonytalan a válasz.. Sokan vannak, akik ezt képesek feldolgozni, nem kellene előre vetíteni, de ha mégis, lenne pár remek éve gyerekként, már azért megéri megsszületni. Aztán ha nagyon szenved és nem bírja, lesz választása, bármikor választhatja a szerinted "megváltó" halált.

Nem kellene így leírni a magzat életét, hogy biztosan szenvedni fog élete végéig és ez minden örömet eltűntet 70 évig az életéből.. Ugyanmár, ezzel csak magadat mentegeted. ÉLNI JÓ! Az, aki öngyilkos lett is szeretett élni x évig, csak bejött valami, amivel nem tudott megbírkózni.

Ha annyival jobb lenne halottnak lenni, mint szomorúnak, mindenki öngyilkos akarna lenni!

Én meg úgy gondolom, hogy ez mindenkinek a MAGÁNÜGYE és mindenkinek joga van a szabad véleményéhez, illetve ahhoz, hogy saját legjobb belátása szerint cselekedjen. Akinek ez az abortusz, akkor az. Senkinek semmi köze hozzá.

Egyáltalán nem vagy rossz ember emiatt kérdező! Abszolút érthető, hogy nem szeretnéd tönkretenni az életed egy fogyatékos gyerekkel, aki élete végéig másokra szorul. Én sem tartanám meg és nem, biztosan nem adnám örökbe sem. Nem fogom azért 9 hónapon át kihordani, majd iszonyú fájdalmak között megszülni, hogy aztán túladjak rajta majd lesz vele valami alapon. Épp elég Downos gyereket nevelő családot ismerek ahhoz, hogy tudjam biztosan nem szülnék még egyet a világra. A többség egyáltalán nem is tud magáról, vegetál, megragadt egy kis gyerek szintjén és nagy részük sokszor nagyon agresszív is. Rendkívül embert próbáló feladat, általában rámegy a család és anyuka egyedül marad a gyerekkel, mert apukának nem fekszik a helyzet, amit valahol meg is tudok érteni. Én ennek nem tenném ki sem magunkat, sem mást. Aki megtartja azután is, hogy kiderült beteg lesz, az az ő döntése, lelke rajta, de az hogy ÉN vagy a kérdező vagy bármelyik másik nő mit tesz hasonló helyzetben, az az ő döntése, nem másé!

Nem egy olyan örökbefogadott embert ismerek, akik egész életükben szenvedtek, gyötrődtek hogy miért nem kellettek a szüleiknek, hányatott sorsuk volt, pedig ők makk egészségesek voltak, nem jött ehhez pluszba egy fogyaték. Nem mondom, hogy minden örökbefogadott ember így éli ezt meg, de azt sem lehet kijelenteni, hogy biztosan csudaszép és boldog élete lesz, mert erre semmi garancia. Az eddigi tapasztalataim alapján pedig biztosan nem fogom és nem is akarom bekockáztatni, hogy majd pont ő legyen az, aki azt kívánja bár ne is született volna meg. Ez van, nem vagyunk egyformák, mindenki cselekedjen úgy, ahogy azt Ő jónak látja.

34!

Szerintem hagyjuk, nem érted a lényeget.

SEHOL sem írtam, hogy ettől rossz ember lenne, vagy ne dönthetne róla, viszont ha úgy dönt, akkor legalább helytálló érveket hozzon már fel!

SIMÁN megértem, hogy elveteti, mert neki könnyebb egy halott magzat gondolatával együtt élnie, mint egy örökbe adott baba gondolatával, de azt az undorító hazugságot, hogy jobb meghalnia a gyereknek, mint örökbeadottként élnie.. Ezt ne próbálja lenyomni senki torkán.

Ha az anya beleroppanna a downos baba felnevelésébe, vagy a gyereke örökbeadásába, vetesse el, akkor az egy jó döntés, de ne próbálja már meg azt beadni, hogy a gyereke érdekében kapartatta ki, mert számára szenvedés lett volna az élet. Egy rakás boldogan vigyorgó sérült(pláne értelmi sérülteknél) látszik, hogy a legapróbb jó dolognak örülnek, de legalábbis rendben van és nem nagyon érdekli(fel se fogják nagyon) a körülöttük lévő világot.

Két extrém koraszülött ki tudja milyen sérült babát én sem bírnék ép ésszel felnevelni, ahogy a downos babát sem. Amíg utóbbit megszülném és örökbeadnám(csak ha előre le tudtam szervezni), addig a két más, súlyosabb sérüléssel élő csecsemőt nem hiszem, hogy örökbe fogadnák, szerintem őket elvetetném, ha időben derül ki. De nem miattuk, hanem magam(és/vagy a már megszületett gyermekeim miatt).

Szimpla koraszülött csecsemőt(csecsemőket) megtartanám bízva a legjobbakban, ugyanis ennél hatalmas az esély a "kisebb sérültségekkel" élésre, felépülésre, ha meg nem ment hogy kisebb sérültséggel megússzák, hát ezzel élek együtt.

Valamennyit minden gyermeknél kockáztatunk, hogy egészséges marad e, annyi nyavaja van, ami később jön ki és meg kell vele küzdeni.. Ismerősöm hatodik hónap végén született makkegészséges lánya rendkívül okos, szép, pedig toxémia(toxokémia?) szóval fertőzés miatt indult meg a koraszülés, nagyon apró volt, nem sok jót jósoltak neki, de kifejezetten magas, és tényleg szép és értelmes kislány, annyi a furcsa benne, hogy elég lapos az orrnyerge és van egy redő a szeménél, de nem downos. Bezzeg az én időben, jó súllyal, problémamentesen kihordott és született lányom autista.. Na nem mintha annyira vészes lenne, szerintem remek élete van, és egyre többször boldog megint.

Na szóval lehet bárhogy dönteni, de akkor a valós indokokat mondjuk, ne áltassuk hazugsággal magunkat és másokat, mert azt el lehet fogadni, hogy én nem tudtam volna ezzel meg ezzel megbírkózni, de azt nem, hogy a halott magzatnak jobb, hogy meg sem született.

"SEHOL sem írtam, hogy ettől rossz ember lenne, vagy ne dönthetne róla, viszont ha úgy dönt, akkor legalább helytálló érveket hozzon már fel!"

Na itt tévedsz. Minden érv helytálló. BARMI ami miatt Ő úgy dönt NEM AKARJA a gyereket. BARMI.

Te egyébként mit képzelsz magadról 38, hogy elszámoltass másokat, kérdőre vond őket és közöld, hogy az érvei nem helytállóak?!

Ez még mindig magánügy, ahogy az is hogy miért és milyen érvre alapozva veteti el! És de, MINDEN érv helytálló, ami miatt ő úgy dönt, hogy nem tart meg egy beteg gyereket.

Senki nem tuszkol le semmit a másik torkán, kivéve TÉGED, mert amíg a többiek kulturáltan véleményt nyilvánítottak, addig te itt hőbörögsz, flegmázol és kikéred magadnak, ha valakinek nem ugyanaz a gondolkodása, mint neked és más érvei vannak. Fogadd el, mindenkinek jogában áll olyan érvek mentén elvetetni egy beteg gyereket, amilyen érvek mellett csak akarja és pont. Nehogy már egy anonim oldalon egy vadidegennek kelljen magyarázkodni meg számára elfogadható érveket felsorakoztatni.

Van, akinek (pl nekem is) negatív tapasztalatai vannak a downos gyerekek életével kapcsolatban illetve az örökbe adottakkal, mert azt látta, hogy szenvednek, azt sem tudják hogy a világon vannak nagyjából, csak vegetálnak és örök életükre más segítségére szorulnak. Igen, én igen is azt mondom, hogy a SAJÁT véleményem és az egyik! érvem az elvetetés mellett, hogy inkább ez, mint hogy bekockáztassam, hogy ugyanolyan sanyarú sorsa lesz, mint akiket ismerek személyesen.