Abortuszon átesettek! Lelkiismeret furdalás később, egy akart gyerek után?
A legjobb barátnőmről van szó. 23 volt, amikor abortuszon esett át. Valahogy kérdés sem volt a számára (párkapcsolat vége, karrier építése). Ami tudom, hogy mégis megviselte, h 3 hetet kellett várnia a műtétre, semmit nem evett. Aztán sok ideje nem volt ekkoriban ezen gondolkodni, mert csak aludni járt haza annyi dolga volt. Ezért a műtét után úgy tűnt minden oké.
Kb félév múlva mondta azt, hogy bűntetni szokta magát, amiért megtette (nem fizikálisan, mentálisan talált rá módot). Kettős érzése volt. Úgy gondolta ehhez joga volt, ez volt az ő érdeke. Másrészt azt mondta h tinik is fel tudják nevelni (ehhez képest neki anyagilag minden adott volt, segítség is lett volna).
Több barátja volt, majd 4 év múlva újra összejött azzal, akitől korábban lett volna gyereke. Fél év múlv már terhes volt. Na ekkor éreztem azt, hogy ezzel nyugtatja a lelkiismeretét. Nagyon boldog volt, amikor meglett a baba.
Most 4 éves. 2 éve szakítottak megint a párjával.
Aggódok érte nagyon. Ha feljön a téma továbbra is azt mondja, hogy egy nőnek ehhez joga van, de ez egy életen át kísért. Sokat van egyedül, mert a fele felügyelet az apáé. Annyi munkája sincs mint máskor, pedig amúgy nagyon jól élnek. Mindig vékony volt, de most még fogyott. Nagyom szép nő, vannak alkalmi kapcsolatai (ez nem vallott rá korábban), amiktől féltem. Ezek szerintem csak fájdalmat okoznak. Ami még nagyon meglepett, amikor mesélte, hogy ezeknek a férfiaknak azonnal elmondja, amint kicsit is komolyabbnak érzi, mert szerinte tudniuk kell.
Szerintetek ez lehet az abortusz miatt? Honnan tudhatnám meg biztosan? Biztosan sosem mondaná, hogy nagyon megbánta, mert az nagyon fájna neki. Az sem könnyített a helyzetén akkor, hogy egyedül döntött így.
Más is élt át ilyet, hogy már azután szenvedett az abortusztól, hogy lett gyereke?
Nem értem miért gondolod, hogy a régi abortusz miatt szenved?
Vannak más problémák is, válás pl., egyedül gyereket nevelni.
Mindenki máshogy dolgozza fel az őt ért dolgokat, de szerintem nem az abortusz a baja.
Én 18 évesen estem teherbe, sajnos olyan gyógyszert szedtem, ami csökkentette a fogamzásgátlóm hatását, amiről én nem tudtam. Nem volt kérdés hogy elvetetem, hiszen épphogy belekezdtem az egyetembe, a szüleim tartották el ahogyan a páromat is. Biztos voltam benne, hogy szeretnék gyereket, de nem így, a semmire nem szülünk. Megviselt lelkileg, de túlléptem rajta.
Ami viszont a történet szépsége, hogy a párommal azóta is együtt vagyunk és már megszületett a második gyermekünk is. Nem volt bennem lelkiismeret furdalás, mivel most már anyagilag rendben vagyunk, szép házunk van, és érettek is vagyunk. Tudtam hogy ez az élet megfelelő egy babának, a korábbi egyáltalán nem lett volna az.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!