Megtartanátok a harmadik babát?
Van 2 lányunk, 15 és 6 évesek. A kicsi nagyon nehezen lett, sok év próbálkozás, kezelés, végül a harmadik inszem lett sikeres.
Akkor voltam 29, szerettünk volna tesót, így továbbra sem védekeztünk.
Teltek az évek, el is felejtettük, feladtuk, sőt, inkább már örülünk, élvezzük, hogy elmúlt a babás korszak.
Továbbra sem védekeztünk, mert az elmúlt 12 évben nem tettük és abból 1x lett gyerek inszemmel és én se fiatalodom közben, kizártnak tartottuk, hogy még lehet.
Most mégis terhes vagyok, 5 hetes.
Megmondom őszintén, vegyesek az érzések, főleg hogy férjem egyáltalán nem lelkes. Azt mondta mellettem áll, én döntésem, de ő inkább nem szeretné. Úgy érzi, nem tudna lelkesedéssel mellettem lenni és örülni ennek a terhességnek.
Másik dolog, közben lett egy szuper állásom, nagyon jól keresek. Nincs diplomám, de lassan sikerült felmászni kemény munkával a létrán és most érettségivel egy jó pozícióban vagyok céges kocsival és netto 500e fizetéssel.
Azóta szépen élünk, tudunk külföldön nyaralni, gyerekeknek ésszerű kereteken belül mindent megadni. Férjem 250e körül keres, nekünk ez most nagy visszalépés lenne anyagilag, ott a két gyerek, akik megszokták, hogy velük van foglalkozva, hogy sokat kirándulunk, jövünk-megyünk, ennek egy újszülöttel vége lenne, szobánk sincs neki pluszban, semmi.
Másik oldalról: tudom milyen az évekig küzdeni egy gyerekért, sírni minden hónapban mikor negatív a teszt. Olyan ez mint valami csoda most és szeretném azt hinni, nem véletlen, hogy ő pont most-pont ide szeretne születni.
Soha nem voltam még ennyire tanácstalan. Nem tudom hogy dolgoznám fel, ha elvetetném, ha csak elképzelem, hogy tolnak be a műtőbe, sírhatnékom van.
Mit tegyek?
válasza:
válasza:Jesszum...
43%-os
Mit változtat, ha előtte beszél vele?
Pedig én javasoltam a szakembert az előtted lévô válaszomban.
Sajnos láttam már súlyos, nehéz döntés, és/ vagy veszteség következtében összeomlott embereket, emiatt javasoltam
Nem gondoltam, hogy kötekedőknel adok kapaszkodót
válasza:Nem vagy konnyu helyzetben, de en nem hibaztatlak. Az ilyenre mondjak, h a sors fintora. Nincs jo dontes. En is ugy jartam egyebkent, h nem vedekeztunk, mert tizenot eve nem estem teherbe... aztan amikor igen, ami nekem csoda volt es nagyon szerettem volna megtartani, o kozolte , mar oreg hozza (44eves) es szo sem lehet rola....
Szoval kitartast, Veled vagyok gondolatban! ❤️
Nehez az abortuszt lelkileg tulelni, de az ido majd segit.
válasza: válasza: válasza:67-es hogy jössz te ahhoz, hogy megmondd ki miért vallaljon felelősséget és miért ne?! A lőtéri döglött kutyát sem érdekli, hogy SZERINTED kinek milyen következményeket kéne vállalnia és hogy SZERINTED (igen, megint lefelejtetted) az abortusz nem felelősségvállalás, attól még más nyugodtan tarthatja annak lévén hogy az is, épp csak egy másik fajtája.
Mindenki azért vállal felelősséget, amiért csak akar, neked ebben semmi belepofáznivalód nincsen, foglalkozz a saját dolgoddal!
válasza:67-es és miért? Mert te azt mondod? Mert ez a te igazságod, hogy ha hibáztál hát szenvedj?
Én úgy gondolom egy abortusszal együtt élni biztos nem könnyű, ennek ellenére nem hiszem, hogy mindenki életét tönkre kellene tenni mert hibáztak....
válasza: válasza:#68, látom megvolt itt a takarítás... bizonyos fokig sajnálom, mert ezekben a hozzászólásokban lepeződik le bizonyos értékrendet vallók igazi arca.
Azokról, akik meg úgy fejeznék ki a társuk iránti "szeretetüket", hogy akarata ellenére ráerőszakolnának egy gyereket, nos azokról az a véleményem, hogy hihetetlenül aljas emberek, és abszolút megérdemlik, hogy rövid úton lapátra tegyék őket... hihetetlen, hogy még arra büszkék, hogy több kárt képesek okozni a saját társuknak, mint annak a legádázabb ellensége.
(az meg, aki arra tesz megjegyzéseket, hogy a férfi kevesebbet keres, nos az a középkorból felejtődhetett itt. Egy hosszú kapcsolatban mikor épp ki keres jobban, ez normális emberek között nem téma)
Köszönöm a hozzászólásokat, van köztük sok, ami jól esik és segít.
Nem láttam a törölt hozzászólásokat, de nem a pénz most az elsődleges szempont.
Nálunk nincs enyém-tiéd, volt mikor ő keresett többet, most én.
Nagyon nehéz ez most, mert a férjem még csak nem is az anyagiakon aggódik, engem nyomaszt jobban ez a része.
Az van, hogy ő ezt egyszerűen nem akarja. Nem akarja, hogy eltávolodjunk, hogy a pici körül forogjon évekig minden, nem akarja hogy a 2 gyerek kevesebb figyelmet kapjon.
Én néha úgy érzem, hogy lehet épp az abortusz miatt fogunk eltávolodni, azzal együtt, hogy tudom, ez a helyes döntés.
Nagyon bánt a hozzáállása, jobban elfogadnám, ha az anyagiakra hivatkozna, vagy hogy egyszerűen "öreg" ehhez.
De ez a baba kategorikus elutasítása, mert majd lesz újra pár babázós évünk és esetleg kevesebb lesz a szex stb, ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni most.
Remélem, az idő majd segít.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!