17 éves vagyok és 9hetes terhes. Mit csináljak ha nem szeretném ezt a babát?

Szerintem azt azért érdemes tisztázni hogy azért mert egyeseket nem hatott meg a dolog, hogy abortuszra mentek, az nem jelenti azt hogy mást sem fog...

Én mondhatom, hogy ismerek olyat aki pont ellenkezőleg élte át. Szinte kényszerítették az abortuszra, mert a párja fenyegetőzött hogy elhagyta ha nem veteti el a babát, és a párja anyja is megmondta neki a magáét. Sírva ment abortuszra. Ő ezt nem akarta. De fiatal volt és buta, és hallgatott másra... Nem a saját gondolataira.

Hallotta a babája szívhangját, de az "anyósa" mindenáron belebeszélte hogy az csak megtévesztés hogy így manipulálják az orvosok.

Azóta már szétmentek, de ha szóba jön az eset mindig vigasztalni kell. Nagyon megviselte a dolog.

Ő szerette volna a babát, szerette volna ha él, először a párja is... De mégis más helyzetbe lett kényszerítve.

Úgyhogy az előzőnek én meg azt mondanám, hogy attól hogy x ismerősödet egyáltalán nem érintett meg a dolog, nem jelenti azt hogy mást sem fog. Ugyan ez igaz fordítva is.

Ha magamból kellene kiindulnom, hogy mondjuk azt mondják nekem az orvosok hogy vagy én halok meg vagy mindketten a babácal mert olyan veszélyes lenne kihordani... Hát sosem tudnám feldolgozni.

És hozzá kell tennem, hiába 17 éves, mégiscsak egy kislány. De Tudatában van a dolgoknak.

Én mikor először éreztem a babám rugasait 18 hetes voltam, és csodálatos érzés. Így konnyezve olvasom hogy még azt is abortálják 😥

"Szinte kényszerítették az abortuszra, mert a párja fenyegetőzött hogy elhagyta ha nem veteti el a babát" - ettől a dumától rohamot kapok... ha hiszed, ha nem, egy kapcsolatban mindkét fél szakíthat, akár indoklással, akár indoklás nélkül, a nőnek joga van dönteni a megtartásról/elvetetésről, a férfinak meg pont ugyanúgy joga van dönteni, hogy kell-e neki a nő döntésével előálló helyzet.

Kérdező, én biztosan nem ítéllek el... ahogy írták, Magyarországon (sajnos) kell a szülő műtéti beleegyezése a dologhoz, cserébe a 18. hétig végzik el a beavatkozást a 18 évnél fiatalabbak esetében.

Ausztriában meg csak 14 éves korig kell a szülő, viszont utána mindenkinek a 14. hét a határ, és jóval drágább. (Romániában 16 éves korig...stb)

Innentől a ti döntésetek a pároddal.

Alapjáraton nem mentem bele szexuális kapcsolatba 17 évesen. Amikor már igen,azt is csak tartós kapcsolatban,és fogamzásgátlót szedtem,bár addigra elmúltam 18.

Magam részéről úgy gondolkodom,hogy nem ölök embert.

Akkor sem ha ez nekem problémát okoz,ilyen vagy olyan módon...

Bocsánat,hogy ezt írom (lehetsz egyébként aranyos kislány,mert szerintem 17 évesen még az vagy),ha voltál olyan buta,hogy nem védekeztél egy,két,stb alkalommal és teherbe estél,akkor vállald fel a következményeit-ne az legyen a megoldás,hogy elpusztítod a gyermeket.

Az abortusz során megesik,hogy a magzat testét darabokra szakítják,feltépik a hasfalát,leszakítják a karját,stb…

4 gyermekes anyukaként,két elvesztett baba után is azt írom: ha én lennék a helyedben,megszülném,mert nem kérte az életet,nem az ő megölése a probléma megoldása. Azután ha alkalmatlan vagyok arra,ogy vállaljam (márpedig az vagy 17 évesen,és ilyen hozzáállással),akkor örökbe adnám,stb.

Gyengék kedvéért,a gyermeket a kórházban lehet hagyni a születés után,minden további nélküllemondhatsz róla.

Mondjuk érdekelne,miért nem tud az édesanyád arról,hogy már szexuális életet élsz,egyáltalán miért nem szóltál neki hamarabb,stb.

A barátod hozzállása is gyerekes... Könyörgöm,nem az őskorban élünk,tudjuk,hogy ha prütykölünk abból lehet gyerek is. Egy óvszer kb 500 ft…

Ismétlem mégegyszer,ha tudtok szexelni,tudjatok felelősséget is vállalni,pl azzal,hogy védekeztek...mondjuk??

Szerintem meg az gusztustalan, ahogy valakit - visszaélve a sebezhető helyzetével - bűntudattal próbáltok beoltogatni, hogy aztán a számára rosszabb lehetőségekre dumáljátok rá.

Kérdező, aki elitél, azt ignoráld, ennyi, nem tettél semmi olyant, amiért el kellene ítélni.