Mit tegyek a babámmal?

7,5 hetes terhes vagyok. Párommal amint kiderült, hogy terhes vagyok rá kb 1 hétre vége lett a kapcsolatunknak. Ő mondta annyira,hogy mennyire szeretne majd gyereket. Persze nem most,hanem pl 2-4 év múlva. Én 24 éves vagyok, ő is. (25 leszek januárban ).

Késett a menstruációm már 3-4 napot,annyit nem szokott. Vettem tesztet,2 is pozitívat mutatott. Először én sem akartam, én is az abortusz mellett voltam

Aztán beszélt akkor még a párom az anyjával, és mondta neki az anyja ,hogy szerinte fiatalok vagyunk és nem baj ha most jönne a baba. Mert barátom és neki a bátyja is fel lett nevelve normálisan. Úgy nézett ki, hogy meggyőzte (elég könnyen) barátom... aztán mondta ,hogy hát ha már így alakul Akkor jöjjön a baba... aztán még ő dicsekedett több ismerősének is, hogy apa lesz.még azt is mondta nekem,hogy örül,hogy én leszek az anyja a gyerekének....(szereti a gyerekeket,többször volt az,hogy engem még a haverja gyereke se hatott meg, hogy jaj de cuki, de ő meg szereti a gyerekeket...) . Aztán még meg is ígérte nekem,hogy eljön velem orvoshoz. Aztán mentem dolgozni reggel,jött sms napközben tőle,hogy ha szeretem őt (mert ő szeret engem) akkor elvetetem. Ő még nincs erre felkészülve. De már annyira beleéltem magam,hogy boldog szerető család leszünk 3an. Így ragaszkodtam hozzá, hogy megtartom. Nem tetszett neki . Most ott tartunk,hogy én elköltöztem tőle,mivel kidobott. Mondta, hogy vetessem el. Meghogyha megtartom akkor le fog róla mondani... mondtam neki, hogy nyugodjon meg,nem kell sem a Pénze, semmi sem kell tőle..

Hétfőn megyek a családvédelmi valamihez... fogy az időm. Egy abortuszom már volt 19 évesen. Az is megviselt nagyon lelkileg. És akkor pedig nem is gondolkoztam egy percig sem,hogy megtartom vagy nem. Most pedig

..azóta is azon gondolkozom másra sem tudok gondolni. Hihetetlen,de vágyom rá.. :'( csak én mindig úgy képzeltem el ha véletlen lenne gyerekem akkor KÖZÖSEN az apjával boldogan várjuk együtt a gyereket és együtt mindent...mármint nevét kitalálni stb.. és együtt maradni boldogan,és normális család... még ami bökkenő, hogy apa nem tud róla.. :( teljesen kiakadna,ha megtudná szerintem... ráadásul, hogy találnék így bárkit is magam mellé. (Mondjuk most úgy érzem,hogy soha nem kéne egyetlen egy férfi sem...soha!)

De azért gyerekkel nehezebb..nem tudom mit tegyek.. :'(

És ráadásul mivel ha megszülném, akkor az én nevemet kapná... az ilyen milyen mar.. :(

Ki mit tenne a helyemben? :(