Mit tegyek a babámmal?
7,5 hetes terhes vagyok. Párommal amint kiderült, hogy terhes vagyok rá kb 1 hétre vége lett a kapcsolatunknak. Ő mondta annyira,hogy mennyire szeretne majd gyereket. Persze nem most,hanem pl 2-4 év múlva. Én 24 éves vagyok, ő is. (25 leszek januárban ).
Késett a menstruációm már 3-4 napot,annyit nem szokott. Vettem tesztet,2 is pozitívat mutatott. Először én sem akartam, én is az abortusz mellett voltam
Aztán beszélt akkor még a párom az anyjával, és mondta neki az anyja ,hogy szerinte fiatalok vagyunk és nem baj ha most jönne a baba. Mert barátom és neki a bátyja is fel lett nevelve normálisan. Úgy nézett ki, hogy meggyőzte (elég könnyen) barátom... aztán mondta ,hogy hát ha már így alakul Akkor jöjjön a baba... aztán még ő dicsekedett több ismerősének is, hogy apa lesz.még azt is mondta nekem,hogy örül,hogy én leszek az anyja a gyerekének....(szereti a gyerekeket,többször volt az,hogy engem még a haverja gyereke se hatott meg, hogy jaj de cuki, de ő meg szereti a gyerekeket...) . Aztán még meg is ígérte nekem,hogy eljön velem orvoshoz. Aztán mentem dolgozni reggel,jött sms napközben tőle,hogy ha szeretem őt (mert ő szeret engem) akkor elvetetem. Ő még nincs erre felkészülve. De már annyira beleéltem magam,hogy boldog szerető család leszünk 3an. Így ragaszkodtam hozzá, hogy megtartom. Nem tetszett neki . Most ott tartunk,hogy én elköltöztem tőle,mivel kidobott. Mondta, hogy vetessem el. Meghogyha megtartom akkor le fog róla mondani... mondtam neki, hogy nyugodjon meg,nem kell sem a Pénze, semmi sem kell tőle..
Hétfőn megyek a családvédelmi valamihez... fogy az időm. Egy abortuszom már volt 19 évesen. Az is megviselt nagyon lelkileg. És akkor pedig nem is gondolkoztam egy percig sem,hogy megtartom vagy nem. Most pedig
..azóta is azon gondolkozom másra sem tudok gondolni. Hihetetlen,de vágyom rá.. :'( csak én mindig úgy képzeltem el ha véletlen lenne gyerekem akkor KÖZÖSEN az apjával boldogan várjuk együtt a gyereket és együtt mindent...mármint nevét kitalálni stb.. és együtt maradni boldogan,és normális család... még ami bökkenő, hogy apa nem tud róla.. :( teljesen kiakadna,ha megtudná szerintem... ráadásul, hogy találnék így bárkit is magam mellé. (Mondjuk most úgy érzem,hogy soha nem kéne egyetlen egy férfi sem...soha!)
De azért gyerekkel nehezebb..nem tudom mit tegyek.. :'(
És ráadásul mivel ha megszülném, akkor az én nevemet kapná... az ilyen milyen mar.. :(
Ki mit tenne a helyemben? :(
"Anyagiakkal semmi baj nincs."
Tényleg? A barátod kidobott, az apád kidobna ha megtudja terhes vagy, nincs hova menned, egyetlen reményed az hogy kapsz egy házat :D ezt nem nevezném jónak, de végülis lehet anyádéknál is felnevelni egy gyereket de számíts rá hogy cseléd leszel.
Èn is anyukám nevét kaptam. Ettől nem lettem hátrányos helyzetű. Apám egész életemben le sem szart, de anyukám és a családom nagyon szeretett. Boldogan nőttem fel. Szóval az “apátlanság” ne tántorítson el. Viszont ami jár a babónak (anyagiak) azt én kiperelném tőle. Annak a gyereknek az igenis jár. Nekem is utalta apám a tartásdíjat, annak ellenére, hogy soha nem volt vele semmilyen kapcsolatom sem. Ha van támogatásod, és te is akarod (az írásosból ez jön le) akkor tartsd meg. Valamiért jönni akar ez a gyerek. Hallgass a szívedre. Más nem fontos!
Hasonló tortúrán mentem keresztül nem régiben. Bár más ok miatt, de minden napom azzal telt, hogy megtartsam? Ne tartsam? Folyamatosan gyötört a kétség, belefájdult a fejem is. Szörnyű volt. Hiába kértem tanácsot, legbelül tudtam, hogy felesleges, mert ezt magamnak kell eldöntenem. Aztán a szívemre hallgattam és megtartom. Elmúltak a kétségeim és már nagyon várom. :)
Hallgass a szívedre, az mindig jót súg. Legbelül már tudod is mit kell tenned. :)
Hajrá! Egy 16 hetes kismami :))
Én erre a kérdésre bármikor az életemben gondolkodás nélkül azt mondtam volna, hogy megtartanám.
Amióta anya lettem, az összes ilyen kérdésnél azt gondolom, elvetetném. Egy kifejlett, élveszületett gyerekért való felelősség nem arányos azzal, mint egy embrió életénem befejezése. Az nem baba. De amelyik megszetik majd, az az lesz.
1.Éghetne az arcod 24 évesen, hogy ennyire felelőtlen vagy egy abortusz után is.
2.A gyerektartás nem neked jár hanem a gyereknek, kötelességed elintézni ezt. Nem kell játszani az eszedet meg előadni a büszkét a gyereked kárára.
3.Apádnak nyugodtan elmondhatod, hogy Apa bajban vagyok, terhes vagyok de a köcsög kidobott. Nem rád fog haragudni.
4. Azután hozz döntést, miután a családod véleményt mondott. Ha tetszik ha nem, jelen pillanatban tölük függ, hogy megengedhetsz-e magadnak egy gyereket.
5.Fogsz normális párt találni gyerekkel is, ha te magad normális nő és ember maradsz.
Kérdező!
Tedd azt, amit te a legjobbnak látsz, de előtte mindenképpen ülj le őszintén beszélni az egész családoddal, mert ez rájuk is tartozik, hiszen ők segíthetnek neked és tanácsot is adhatnak, ők közelebbről ismernek téged, mint itt bárki!
Nem tartanám meg, hisz egyedül ugy látszik nem tudnád nevelni. Ha apukád nem enged a házab költözni, hova mész, miből élsz meg? Tudod te milyen sokban van egy gyerek?! Nem várhatod el anyukádtól,meg a mamádtól hogy majd segít, támogat! Van félretett pénzed? Nagyon gondold át! Főleg azt ha semmi segítséged se lesz, s magadra maradsz,akkor is boldogulnál e, mondjuk albérletbe?
Minden jót kívánok neked!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!