Ti is ki lennétek akadva? Másnak is volt hasonló élménye?

Nekem az elsőnél amikor begörcsölt a hasam bementem a helyi sztkba, mondtam hogy nagyon görcsöl korai terhes vagyok, azt kérdezték van e időpontom! Mondtam, hogy nincs... Azt válaszolta akkor kérjek kb 2 hét múlva kapok!!!

At kellett mennem másik településre ahol fogadtak, megvizsgált és ilyen húzott szájjal közölte az orvos, hogy nézze vagy él még, vagy nem. Vagy megmarad vagy nem, hiszen ez az 5het amúgy is semmi!!!

Zokogva jöttem haza. Soha többet nem megyek máshoz. Amúgy meg is szakadt ez a terhesség. De utána első dolgom volt a saját dokm számát elkérni és megbeszélni vele ha ilyen van mi a teendő.

Elhiszem, hogy túlterheltek! Ilyen minden szakmában előfordul viszont! Tőlem sem kérdezte meg senki aki pont totál flegmán beszélt, hogy havi 240ora után ugyan csak nem e túlterhelt vagyok!!! Teljesen felháborít a dolog és sajnálom őket, de a pácienseket jobban!

4es vagyok.

"rá se néznek az emberre" nos első terhességnél amikor az ember totál tájékozatlan még, máshogyan is lehet közölni ugyanezt. Egy lombikosnak ilyet mondani, amikor eleve fokozott lelkiállapotban voltam szerintem vérlázító.

De ezt azért hagytam ki, mert más (nem lombikos) is ugyanúgy megérdemli a megfelelő bánásmódot...

Nekem is van rossz tapasztalatom.

Én 5 hetes terhes voltam, amikor görcsöltem és barnázni kezdtem, bementünk a kórházba, ott kb. 1 vagy másfél óra múlva megvizsgáltak, oké, hétvége volt, gondolom szülés is zajlott, nem volt nagy gond, de megvizsgáltak, bent is fogtak 3 napra, egész normálisak voltak az orvosok, írtak fel hormonpótlást, nem lett gond.

Aztán eljutottunk a 36. hétig, amikor nagyon erősen görcsöltem és szintén itthon véreztem. Tény, hogy aznap voltam nőgyógyászati vizsgálaton, de oké, hogy vérzek, na, de hogy úgy görcsöljek, hát nem kockáztattunk, bementünk. Amikor bementünk és megvizsgáltak, konkrétan megkérdezték, hogy minek mentem be, nem vérzek már? Erre újra elkezdtek jönni a görcsök, konkrétan a vajúdóban kötöttem ki, 3 perces fájásaim lettek, viszont nem tágultam, korainak is tartották a szülést, így nem indítottak, kivártak. Viszont rossz volt az én vérnyomásom is, a kisfiam szívhangja is, kaptam gyógyszert, aztán szépen lassan minden abbamaradt, nem lett szülés. Kiraktak osztályra, aztán a vérnyomásommal újra gondok lettek, plusz fehérjét találtak a vizeletemben és vizesedtem is rendesen. Kiderült, hogy toxémiám van. A kórházból haza már nem engedtek, de ugye, megkérdezték, hogy minek mentem be...

Aztán a 38. héten végül szülés lett, de úgy, hogy a szülésznőnek köszönhetjük az életünket a fiammal, mert ha az orvoson múlott volna, nem biztos, hogy túléljük, ugyanis nagy ívben s..rt rám, ránk. Gondok voltak, végül császármetszés lett a vége, de már félájult állapotban vittek a műtőbe.