Belebetegszek a gyermek utáni vágyba?
Három éve maximálisan azon vagyunk, hogy gyerekünk lehessen. Azért mentünk lombikra, mert a férjemnek nagyon alacsony a spermaszáma.
Velem úgy tűnt, hogy nincs baj. Szinte mindig 28 naposak a ciklusaim, a hormonjaim rendben vannak. Az Anti Müller szintem is nagyon jó lett, abszolút nem készülnek kimerülni a petefészkeim.
3 lombik alatt 10 petesejtem lett, és a biológus szerint jók voltak.
Csak egyetlen egy sem indult osztódásnak, miután ICSI-vel megtermékenyítették.
Az orvos most arra gyanakszik, hogy velem lehet valami genetikai gubanc.
Megcsináltattuk a citogenetikai vizsgálatot, jövőhétre várjuk az eredményt.
Félek tőle, de már nagyon várom.
Ha defektes vagyok, akkor mindennek vége. Ha semmi bajom, akkor meg hová fordulhatnánk? Hogyan tovább?
Teljesen kikészít a gyermek utáni vágy, és lombikról-lombikra csak távolabb kerülünk a célunktól.
Nagyon elvagyok keseredve, nem tudok rajta túllépni. A férjem veszekszik velem, csak mert hisztis lettem.
A babának Isten ajándékának kéne lennie, erreföl ez van.
Kérlek titeket, ne mondjátok az örökbefogadást, mert ahhoz először fel kellene dolgozni azt, ha esetleg ténylegesen nem lehet gyermekünk. A nővérem már túl van a negyvenen, tőle nem tudnék petesejtet kérni, még ha rászánnám magam, akkor sem.
Nem látom az alagút végét.
Volt már valaki hasonló helyzetben?
Ha bárki tudna valamit ami segíthet, az válaszoljon, kérem...
Köszönöm, hogy elolvastad.
Abba belegondoltál hogy ha beteg lenne..?
Ha nekem ennyire nem jön össze én nem is merném erőszakosan akarni.
Soha nem szerettem még mást ennyire mint Őt. 15 éve ismerjük egymást. Én tőle akarom. Soha nem volt abortuszom, mert soha nem szexeltem védekezés nélkül. Még azt sem mondhatom, hogy sokáig vártam vele. 28 éves korom óta szeretnék teherbe esni, szépen terveztem az életemet, erreföl egy ekkora gonddal csapott arcon a sors. Egészséges, spontán összejött baba mellől biztos könnyebb mondani, hogy ne erőszakoljam a sorsomat, vagy mit...
Beteg gyereket nem hoznék a világra szenvedni.
Menjtek el kikapcsolódni, és ne akarjátok a gyereket.
Tudom, mondani könnyű, de unokatesómék ezt járják már 9 éve.
Gyerek nincs, próblkozások, vizsgálatok, aztán havonta sírás, hiszti, kiabálás, folyamatos feszültség.
Imádták egymást, és most már félévente válással dobálóznak, meg vdaskodnak.
NEKIK jót tenne, ha végre szétmennének, mert egyszerűen nem tudják helyén kezelni a dolgot.
Nekem nem lehet gyerekem 95%, amit a párom tud, és nem is szenvedünk vele.
Szeretkezünk, amikor kedvünk van, nem stresszelünk rajta, mert attól, ha szétbarmoljuk egy nem létező gyerek miatt a működőképes, szeretetteljes kapcsolatunkat, nem lesz jobb, sőt.
Szia!
Az örökbefogadást akkor érdemes elindítani ha mindkét fél úgy érzi készen áll erre.De ahhoz előbb meg kell gyászolni,hogy nem lett közös baba.
Mi lassan 15 éve vagyunk együtt a férjemmel.6 évig szerettünk volna gyereket.Kivizsgálás során kiderült a férjem meddő.Csak donorral lehet gyerekünk.Mégis bele vágtunk .4 inszemet csináltunk végig.Most idén mentünk volna lombikra.De nagyon besokaltam és azt mondtam most elég.
Örökbefogadást elindítottuk már csak a tanfolyam van hátra aztán remélhetőleg megkapjuk a határozatott az örökbefogadáshoz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!