Olyan történetekre lennék kíváncsi, ahol mindent megtettek, de a hit, orvosi kezelések és beavatkozások ellenére sem született egy párnak gyermeke és már nem is fog, mert kicsúsztak az időből. Hogyan lehet ezt feldolgozni?

Az egyik közeli ismerősünk most 45 éves nő, 43 éves férfi. 1 évig próbálkoztak simán, aztán túl voltak már minden kivizsgáláson, fizetős lombikjuk is volt már (az államiakat kihasználták). Így sem sikerült a baba, nem találják az okát.

Ők beadták a kérelmüket örökbefogadásra, és szerencséjük volt, nagyon gyorsan kaptak egy kisgyereket. Nem adták feltételnek, hogy csak fehér lehet és azt sem, hogy csak csecsemő. Kaptak egy 2,5 éves kis tüneményt, akivel nagyon boldogok.:)

Most kicsit zavar az erőben, hogy nekem már nagy a pocakom az első babánkkal (akiért megküzdöttünk mi is, de koránt sem ennyire), és azóta nagyon eltávolodtunk sajnos tőlük (nem miattunk). :/

Mis is megpróbáltunk mindent, de nem sikerült, a mai napig nem derült ki miért.

Mi nem feltétlenül babázni szerettünk volna, hanem csak és kizárólag saját gyermeket, így az örökbefogadás szóba sem jöhet.

Éljük az életünket, szabadidőnkben olyan dolgokat csinálunk, amiket szeretünk. :-)

Az egyetlen tüske bennem, hogy az orvosok nem tudtak válaszolni a miértre, és nem is nagyon törték magukat.

Kedves Manka!

Az orvosok sem tudják a miértre a választ, csak az esetleges okokat tudják felderíteni, ha az az ok biológiai, egészségügyi.

Lehet, hogy neked másfelé kellene tapogatóznod. Mondjuk erre, ha még nem jártál erre:

[link]

Kedves 4-es!

30 éves vagyok a férjem 38. 11 éve szeretnék babát. Most lesz a 6. lombikunk! Baba még nincs. Közben renget vizsgálat, műtét és vetélés volt! Nem mindenki akkor szándékosan olyan későn szülni! Én már 20 évesen is szültem volna! De a sors nem így hozta :( De nem adjuk fel. Vannak jobb és rosszabb hónapok de megyünk előre tovább!