Van itt olyan fiatal felnőtt, aki (anonim) donor inszemináció segítségével fogant?
A lelki oldala érdekel, hogy érint benneteket, befolyásolja életeteket az a tudat, hogy a donor kiléte ismeretlen marad.
Köszönöm a bizalmat!
#2 Miért sértegetsz, és miért személyeskedsz?
Elmondtad a véleményed. Nem értek vele egyet, de elfogadom, és tiszteletben tartom.
Látod? ez a különbség köztünk, kedves kismama. Bocsánat: kismami.
#4
Ezeket írtad:
"Túl sok hülyeséget nézel vagy nem tudom honnan szeded ezt a hülyeséget..
..Jó sok eszed van.."
És akkor most te is másold be, hogy én mit írtam, ami személyeskedés!
Kedves első és utolsó válaszoló. Ez egy olyan helyzet, amit még ismeretlenül is borzasztó nagy tapintattal kell kezelni. Képzeld el, hogy vágysz valamire (ha a babát most nem tudod elképzelni, akkor képzelj valami mást), annyira, hogy ez életedet hajlandó lennél érte odaadni. Minden ismerősödnek simán, küzködés nélkül az ölébe hullik, te meg vársz, vársz egyre reményvesztettebben. És adódik egy lehetőség, ami esetleg (ne feledd, te már évek óta várod a csodát) megadhatja neked is, hogy valóra váljon az álmod. Iszonyú kemény döntést kell hozni, mindkét félnek, elfogadni, feldolgozni, belenyugodni. És ez egy életre szóló döntés. Nem annyi, hogy huh, hát ha majd nem jó, lecseréljük. Meg jajj, nincs kedvem most a férjemhez, elmegyek donorspermával lombikozni. Ez nagyon nehéz és fájdalmas.
Mi négy éve várjuk a babát, szerencsére nálunk jó a spermakép, de még így is több évbe telt a férjemnek feldolgozni, hogy valószínűleg lombikra kell mennünk. Pedig hangsúlyozom, itt nálunk nincs donor a képben.
Én már sokat gondolkodtam, hogy mit tennék ha pl. a férjemnek nem lenne egy életképes spermiuma sem. A mostani énem azt mondja, hogy nem vágnék bele, mert azt feldolgozni, hogy a gyerekünk igazából az enyém, és egy másik férfié sem neki, sem nekem nem menne. De lehet, ha olyan helyzetben lennék mégis igent mondanék rá. Ha nem lenne más kiút.
Gondolj bele mennyi fájdalom és könny van egy ilyen terhesség mögött, mennyi sérelem, vita és megalázottság. És ilyenkor nagyon rosszul tud esni, ha valaki tapintatlanul reagál. ( Én pl. már akkor is elsírnám magam, mikor valaki belejelenti, hogy terhes és természetesen elsőre összejött) Nyilván a kismama mikor írt haraggal válaszolt, mert az ő döntését, és felvállalt nehézségeit kérdőjelezted meg egy egyszerű mondtattal. Kívánom, hogy sose kelljen átélned, de kérlek vigyázz az ilyesfajta kijelentésekkel, mert nagyon mások lelkébe tudsz gázolni.
Én viszont meg úgy gondolom, hogy „Ahol titok van, ott minden ölelés hamis” /Székely Zsuzsanna, forrás: orokbe.hu/.
Erről valahogy mégis beszélgetni kellene az érintett gyermekkel/gyermekekkel. A szülőknek is szakember segítségét kell kérni. Ebben a helyzetben nem tudnám másképp csinálni, mert könnyen megromolhat a szülők kapcsolata. Esetleg kiderülhet a titok egy véletlen folytán, mint pl. egy átlagos vérvizsgálat során.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!