Pcos, IR-esek, Pajzsmirigybetegek! Egy kis "támogatás" nekünk?

Sziasztok!

Én biztatásként írnám le a történetünk, hátha sokan merítenek erőt belőle!

A boldogságom osztom meg hátha valakinek hoz egy kis segítséget és egy kis lendületet a gyógyulás útján!

A gyógyszerekről se beszélek le senkit csak annyi "sírás" (csúnya szóval) és önsajnálat és egymás sajnálata van itt amit olvasok, hogy egy kis pozitívat is pötyögök!

Ir és pm beteg vagyok (voltam 16 éves korom óta amikor hirtelen 67 kilóról lettem fél év alatt 115) néha fel fel bukkanó cisztákkal de a pcos nem lett soha kimondva...

21 voltam mikor clostival stimulálva csináltak nekem peteérést abból fogant a gyermekünk, sok bevérzéssel és komplikációval, de megszületett az óriás bébim! :)

3 éve nem védekezünk, tesót akarunk, de egy nyomorult peteérésem se volt (se ovuteszt se hőmérő nem mutatott jó jelet)...

Nem sikerült sokat próbálkoztunk, dokitól dokiig mentünk és szedtem a sok gyógyszert (metformin- lthiroxin, meg még valami és sport, diéta) aminek elméletileg segíteni kellett volna...

Nem segítettek egyre rosszabb eredményeket kaptam sajnos az 5,6-os pm értékem lett 14 és 17 is amivel műteni akartak már.

Vesém kezdett leállni napi 1 vizelet volt, ami sötétbarna volt (a gyógyszerek mellékhatása volt állítólag a vese "bajom" is), amire egy negyedik féle gyógyszert akartak adni.

Megfogtam, jó messzire elhajítottam mindent és olvastam... Kutattam a betegség gyökereit és szenvedtem ( a gyógyszerek nélkül még gyorsabban híztam ettem mindent ugyanúgy csak iszonyat keveset)...

Várandós lettem idén clostival ismét, de 14 hetesen sajnos a babánkat elveszítettük.

Nem fejlődött rendesen megszakították a terhességet, a szívem is beleszakadt a fájdalomba.

Nem éltem szinte, annyira sajnáltam magamat/magunkat, hogy egy kicsit azért bele akartam halni a fájdalmamba...

Én szegény szerencsétlen beteg fiatal (26 éves) nő és elveszítettem a gyerekemet is.

Hatalmas önsajnálatomban rájöttem, hogy egyedül én gyógyíthatom meg magam... Ha én nem foglalkozom magammal senki nem fog! Én egy családot terelek, irányítok figyelek Páromra, a Fiúnkra, miattuk mindig kiegyensúlyozottnak kell lennem és a legnagyobb fájdalmamat is egyedül kell megélnem.

Önző üzemmódba kapcsoltam... A pm és ir miatt sikerült 127 kilóra híznom (kevés kalóriát ettem mert, ha többet ettem híztam rögtön) így 1 évig csak diétáztam és a súlyom sehova sem változott, de legalább nem híztam. Az éhező beduinok jobban voltak kajával elengedve mint én.

Nem rég elballagtam a kondiba vettem bérletet, utána olvasgattam a paleo és ch diétának.

Nekem a paleo most még nagyon durva lenne váltásnak így egy kicsit szigorúbb ch diétával ötvözöm a délelötti órákban vannak a paleo szerint nem megengedett ételek. Napi másfél órát mozgok (ellipszis, taposó gép, súlyzok fenék és comberősítök) és mivel a drágább bérletet vettem így a szauna is adott minden alkalommal 30-35 perc.

most 116 kiló vagyok, van spontán tüszőérésem (tegnap volt 16 milis) úgy örültem, mint amikor a babát közölték márciusban :) a pm értékem 14-ről 2.69!!!!!

Azt hittem elájulok!!!! Gyógyszer és minden egyéb nélkül csak sporttal és egészséges életmóddal, de elértem :)

De, ha nekem sikerült amire azt mondták lehetetlen akkor mindannyiunknak fog!!

Nekem csak a gyökeres életmód váltás eredményt hozott.

Ma bűnöztem mert egy rakás sz.rnak éreztem magam és tornázni se mentem és grillkolbászt nyomtam sültkrumplival, de megkaptam az eredményeim és új erőre kaptam! Van kiút! :) Látom azt a bizonyos fényt!!!! :)

(Ha érdekel valakit marha jó receptkönyvet találtam cukorbeteg diétához és fogyisoknak neten...)

Remélem sokan vagyunk így! Ha tudtok nekem hosszútávra is tanácsot adni gyógyulóban lévők azt szívesen fogadom!!