Akik meddőséggel küzdenek, hogy viselik a közvetlen környezetükben a várandósságot?

Kérdező, ne érezd magad rosszul,ha irigységet és hasonlóakat érzel, ez teljesen természetes dolog. Vágysz valamire, ami másnak megvan, mindenki érzi ezt valami kapcsán.

Én nem voltam meddő, de nekem is volt olyan időszak, amikor nem vállalhattam még gyereket, mert egyszerűen nem volt meg hozzá az anyagi háttér, pedig már nagyon vágytam rá. Én bevallom, ilyenkor is irigy voltam, mikor valamelyik ismerősöm szült, mert én is akartam, de nem lehetett. Vágytam rá, de nem kaphattam meg, akkor legalàbbis.

Az a véleményem, nincs ebben semmi, pláne a gyerekvállalás kapcsán, ami egyébként is az egyik legerősebb ösztön a nőkben.

Már csak félve írom le, hogy én szívből örültem mások sikerének, mert itt mindig szétszednek ezért. Én vagyok a paraszt, mert nem vagyok irigy.

Amúgy nem voltam meddő, egyéb okokból nem volt gyerekre esélyem, de több, mint 20 évig akartam, szóval már az is megszült mellettem, aki nem akart. Aztán meg a korom miatt nem tűnt esélyesnek, de nem sokára szülök.

"Én vagyok a paraszt, mert nem vagyok irigy."

Ki mondta, hogy nem vahy az.

Egyébként az irigység fogalma az, hogy vágysz arra, ami másnak is van. Elvileg te is vàgytál, tehát irigy voltál. Ez nem egy negatív dologm

#5!"Egyébként az irigység fogalma az, hogy vágysz arra, ami másnak is van. Elvileg te is vàgytál, tehát irigy voltál. Ez nem egy negatív dolog"

🤣 Dehogy. Akkor soha senki nem vágyhatna semmire, mert minden, amire ember vágyhat, már van valakinek.

#4

Hát volt egy olyan "nabazzmegezisterhes" érzésem, nekünk mind a 2 gyerek majdnem 1 év alatt jött össze és abban az 1 évben atlag 5 terhességet jelentettek be a kozelemben.

Úgy nem voltam irigy hogy rosszat kívántam volna nekik, de az bennem volt, hogy már megint miért nem én.

Szerintem ez tök normális dolog, nem érzem rosszul magam miatta.

Mi 2,5 évig próbálkoztunk, 4 sikertelen inszemináció után az első lombik sikerült. 😊

Nagyon nehezen viseltem én is a környezetemben lévők teherbeesését, nem tudtam őszintén örülni, persze az ember próbálja elnyomni magában az irigységet, de nem olyan egyszerű. Inkább a közvetlen környezetemben viselt meg jobban, de az se volt sokkal jobb, amikor a facebookom volt tele kismamákkal, illetve kisbabákkal. Egy barátnőm szintén lombikos, de nekik nem sikerült a sokadik sem, vagyis egyszer igen, aztán elvetélt, úgyhogy már fel is adták... 😕 Nem tudom, hogy voltak képesek ezeken túltenni magukat, és rajta egyáltalán nem érzem, hogy most féltékeny/irigy lenne rám, hogy nekem meg sikerült. Aztán biztos, valahol mélyen azért neki is rosszul esik, de én nem tudnám ilyen jól tartani magamat ennyi kudarc után az biztos.

Így utólag nem éreztem senki irányából, hogy "belém rúgna", de voltak olyan teljesen ártatlan megjegyzések, amik akkor ott nagyon bántottak. Volt, aki azt mondta ő már úgy megszokott minket így ketten (már elég rég óta együtt vagyunk), neki furcsa is lenne, ha gyerekünk születne. Ezt arra mondta, hogy nem akar összejönni a baba, tehát tudott róla, hogy mennyire szeretnénk már....

Aztán volt olyan, anyósom azzal próbált nyugtatni, hogy a családból még 2 párnál is már jó pár hónapja nem jött össze a baba, biztos mindhárman nagyon ráizgulunk blablabla, csakhogy a másik 2 pár már a második gyerekkel próbálkozott, és az istenért nem értette meg anyósom, hogy ez mennyivel másabb, mert szerintem rettentő nagy különbség, hogy az első gyerek nem jön össze, vagy a 2., 3., 4. Az se jó, de nagyon nem ugyanaz a helyzet, de lehet ezt csak az érti, aki benne van.

Aztán, amikor ebből a 2 párból az egyikük teherbe esett, de sajnos elvetélt, anyósom többször is azzal "vigasztalt" vagy én nem tudom, mi volt a szándéka, hogy azért elvetélni még mindig rosszabb, mintha csak simán nem jön össze... Amúgy igen, szerintem is, de miért kell ezt összehasonlítgatni?! Mi ez valami verseny, kinek rosszabb? 😃

De tudtam akkor is, így utólag meg főleg, hogy ezekkel a megjegyzésekkel, csak vigasztalni/segíteni akartak, csak ez nagyon nem jött össze. 😅 Szerintem ez tipikusan az az eset, amikor a kevesebb néha több. Sokan valami jót akarnak mondani, valamivel bíztatni, pedig elég lenne annyi, hogy "sajnálom, remélem sikerülni fog előbb utóbb".

Mi és a férjem közel 5 évig próbálkoztunk, míg végül lombikkal sikerült. Azóta megszületett a gyermekünk.

Én nagyon mély hullámvölgyeket éltem meg az évek alatt. Örültem, hogy sikerült másnak, de mellette borzasztóan irigykedtem. Nagyon nehéz volt feldolgoznom azt, hogy nekem nem sikerül a terhesség. Én segítséget kértem és időbe telt, de segített. Lelkileg végre rendben lettem és utána sikerült a lombik. Nagyon nehéz ez, így vigasztalni nem tudlak, de megértem mit érzel.

Milyen értékekkel keserítettek el?

Hány éves vagy?