Volt aki depresszióba esett, mert éveken keresztül nem sikerült a baba? Mikor vette észre és milyen tünetek alapján?

Szia en mar erzem magamon hogy kezdek az lenni.. jeleit elsösorban ezen a platformon vettem eszre,akaratlanul is keresgélek,irasokat meg nyugtatásokat. Öszevisza bevasarolok minden honapba ;inofolic premium,d3 vitamin,maca kapszula,ovulacio teszt stb… tehat erzem hogy kezdek be dilizni. Es rohadt feltekeny vagyok a kornyezetembe levőkre akik jelenleg terhesek. Jaa es ujabban azon kapom magam hogy simogatom a hasamat… :/

Fu ugyanez volt velem az elején (1. vagyok, legyek E.) aztán mi lombikra várunk azóta de azt képzeljétek el hogy egy éve nem próbálkozhattunk (persze most se) mert az eredményeink nem voltak jók .. nem megyek bele nagyon részletesen de amúgy én is mindent szedtem már, folyton bújom a neten ilyen segítő csoportokért de sehol nem találtam...:( szerintem kellene egy!

A fészen van a Csodára várva - Lombik tapasztalatok nevű csoport, oda érdemes belépni, mert nagyon jó fej, együttérző emberkék vannak. Ráadásul mindenki ugyanezzel küszködik, vagy küszködött, így értik a problémát. Sokszor szokták a tagok ott is kiönteni egymásnak a szívüket, es mindig van aki nagyon kedvesen válaszol, szerintem ez sokat segít. Én is benne vagyok a csoportban, nekem a második lombik sikerült, éveket vártam a babára. Kitartás Lányok 🥰🥰🥰

Inszemesek is vannak abban a csoportban. Egyébként teljesen normális amit írsz, ez az egész egy nagy érzelmi hullámvasút, amiben az ember nem mindig ugyanúgy érzi magát. Én néha annyira rosszul voltam lelkileg, hogy úgy éreztem, hogy legszívesebben meghalnék, mert nem bírom ezt már tovább. Főleg mikor körülöttem mindenki, de tényleg mindenki terhes lett. Utána meg megint minden jobb lett. Szerintem az a dolog, ami a legjobban tud segíteni, hogy ne érzelmekkel nézd a helyzetet, hanem teljesen reálisan. Tudd azt, hogy bármikor összejöhet a baba es probalj meg ellenállni a lehúzó gondolatoknak, tudom ez sokszor nagyon nehéz. Nekem segített az, hogy tudtam, hogy elmegyek a falig is, es mindent megteszek ami rajtam múlik, a többi már Isten/univerzum dolga. Ami nagyon érdekes, hogy a pozitív teszt után sem könnyebbültem meg, pedig amikor még azért küzdöttem, hogy sikerüljön a baba, akkor úgy képzeltem, hogyha ott lesz a pozitív teszt a kezemben, akkor egy csapásra minden bajom el fog múlni. Hat nem így lett…. Nekem még utána jöttek az igazi parák. Kb minden UHra gyomorideggel mentem, hogy vajon van-e szivhang, úgy fejlődik-e ahogy kell, van e még mindig szivhang, stb. Képtelen vtam elhinni, hogy végre sikerült, 18 hetes terhes vtam, mikor a családnak is elmondtam, addig senki nem tudott semmit. Most vagyok a 33 hétben, de még mindig dolgoznom kell azon, hogy ne idegeskedjek állandóan, pedig minden UHn és vizsgálaton rendben vt minden. Nehez dolog ez.