Más is érezte úgy, hogy körülötte mindenki terhes, pont akkor, amikor ő is szeretne gyereket? És ezzel együtt egy kis keserűséget is?

Kedves kérdező, nagyon nehéz helyzetben vagy, aterzem teljes mértékben, hasonlón mentem át. Én 5 évet vártam a babára, úgy hogy nálam, elvileg semmi baj nem volt, viszont a férjem sperma tesztje nagyon rossz lett. A dolgot még szépíti, hogy neki az előző házasságából volt már tobb gyereke. Én is a megjártam a poklok poklát az elmúlt években, nemegyszer volt hogy azt éreztem, hogy legszívesebben meghalnek, mert annyira szenvedtem lelkileg. Ezt csak az tudja, aki átment ezen. Nekünk végül a lombik segített, most vagyok 22 hetes terhes. Na de!! Teljesen aterzem a fajdalmadat, ez természetes, minden nő ugyanezt érzi/érezné egy ilyen helyzetben, akár bevallja, akár nem, nem tud felhőtlenül örülni, hiszen ő is mindennél jobban erre vágyik. Ez egy teljesen természetes, emberi érzés, ne bántsd magad emiatt, és főleg ne hagyd, hogy mások meggyozzenek arról hogy sz.r ember vagy, mert így érzel, és ok bezzeg milyen jók mert ők tudtak örülni. Nekunk ilyenkor nagyon észnél kell lenni, és tudatosan kell ezt a fájdalmas érzést kezelni. Elsősorban saját magunk miatt, hiszen minél jobban belelovalod magad a keserűségbe, annál rosszabb lesz neked. Nekem az segített valamelyest, hogy próbáltam az egész dolgot, amennyire csak lehet reálisan nézni, és nem érzelmekkel. Én egyébként a legelején sem meséltem el senkinek, hogy babaprojektre készülök, nekem ez hatalmas könnyebbség volt, bár az is igaz, hogy valahol nehéz is, hiszen ha senki nem tudja hogy min mész át, akkor tényleg folyton a saját életükről/terhességükről/babajukrol beszélnek. Nekem viszont ez még így is könnyebb volt, mint az hogy mások tudjanak a problémámrol. Elkönyveltem, hogy nem akarnak ők bántani engem, de fogalmuk sincs az én bajaimról és természetes h örülnek a saját gyereküknek, ez van, ilyen az élet. Ami tudok neked tanácsolni, hogy tegyél meg mindent azért hogy sikerüljön, menj el a falig is. Egyébként te még nagyon fiatal vagy, én 35 évesen kezdtem a lombikot, és végül a második lombik lett sikeres. Minden esélyed megvan rá, hogy sikerüljön, még az is lehet h lombik se fog kelleni :)) sajnos az életben meg kell küzdeni dolgokért, nekünk ezt dobta a gép, de nehogy azt hidd, hogy másnak az élete olyan könnyű, mindenkinek megvan a maga keresztje amiről te lehet h nem is tudsz. Az is nagyon fontos, hogy azért ne felejtsd el élvezni is az életet, és próbálj meg időnként kitekinteni a problémák alól és olyan dolgokat csinálni, amik valóban örömet okoznak. De a legfontosabb, hogy ne hagyd magad sosem bántani, hiszen erre neked nincsen szükséged, főleg most nem es főleg nem arctalan emberektől. Ha szeretnél beszélgetni, akkor írj nyugodtan privit nekem :)

Az meg h nem követsz babázó ismerősöket, nagyon jó ötlet, én is ugyanezt csináltam, szépen kikövettem mindenkit aki erről posztolt, semmi szükség rá, hogy rosszul érezd magad ezek miatt a posztok miatt. Anélkül is jön éppen elég terhes nő/ babakocsi stb. szembe. Legyél te a legfontosabb saját magadnak :))

Sikerült azóta?

Sajnálom! Lelkileg jobb?

Örülök! Azért ez már haladás. Biztos vagyok benne, hogy oka van ennek is, mint minden másnak. Az már biztos, hogy Te, Ti mindent megtesznek, és csak ez számít! ❤️