Meddő nők, amikor mélypontra kerültetek hogy másztatok ki ebből?

Szia! Hát nekem ma pl. az segített, hogy délelőtt itthon voltam, és elkezdtem írni egy levelet Istennek, amiben megkérdezem hogy miért én és bezzeg az xy miért igen és amúgy is tiszta f*s az életem és mi lesz most.... Stb. Bogtem végre kisirtam magam, sztem két órán keresztül csak sírtam.

Én elhatároztam hogy ha nagyon nem akkor veszek egy lovat. :)

Jelzem, a pszichológis nem olyan, akihez pár alkalommal el kell menni és aztán jobban leszel 🤦 ha még senki nem mondta, az nem így működik. Sőt eleinte az is természetes, ha rosszabbul érzed magad, mert olyan témákat is érinthettek, amik fájdalmasak. Ráadásul az eladásokat meg kell dolgozni, ami szintén fájdalmas. Ha ezt nem érted és néhány alkalom után várod a csodát, akkor sokáig kell várnod.

Mi lombikoztunk. Végül összejött. Összesen 3 évet vártunk rá.

Ami a legdurvább volt, az a szülést követő időszak. Nem, nem a kapcsolat megkoronázása a gyerek. Iszonyatosan nehéz próbatétel. 180 fokot fordul az életed. Nem feltétlenül az, amire vágysz. Persze ez csak azután vág képen amikor már ott van.

Szóval ha semmi nem jó, akkor kezdj el sportolni valami olyat, amiben muszáj a jelenben lenned: pl falmászás, lovaglás stb mett akkor nincs időd agyalni. Ha meg gyereked les, utána úgyse lesz időd semmire.

Teljesen átérzem.

8 év van mögöttünk. Én az első két évet töltöttem görcsös próbálkozással (ez rövid, de annál intenzívebb volt), aztán eltört bennem valami, besokalltam az 5. inszem után, és nem voltam hajlandó lombikozni. Az orvost is messzire elkerültem. A 3. évben örökbefogadással kacérkodtunk, de akadályba ütköztünk, és visszaléptünk - örökre.

Aztán évekig megint "feladás". (Közben lettek cicáink.) Tudtam, hogy vannak anyámmal és a saját nőiességemmel kapcsolatban feltárni és megoldani valóim, így elmentem pszichológushoz, és ezen a vonalon indultunk el. Ezzel együtt feltártuk, hogy igazán mélyen nem adtam fel az anyaságot, de a sok csalódástól már könnyebb volt bemagyaráznom magamnak, hogy igazából nem is kell ez nekem.

A pszichológusnak is elmondtam a megállapításom: ennek így kellett lennie, nem bánom a kieső éveket, mert tényleg végig kellett mindenestől járni az utat. Nem bántam, hogy éveket vártam, hogy idén végre elkezdjük a lombikot, mert az akkori apatikus állapotomban, ahova a sikertelen inszemek után kerültem, semmi értelme sem lett volna folytatni a lombikkal.

Közben a férjem is szakemberhez járt/jár az ő lelki problémáival, szorongásaival, és végre elindultunk mindketten a gyógyulás felé. A kapcsolatunk is rengeteget javult, mióta felismertük, mekkora tagadásban éltünk.

Beláttam, ha sikertelenül is zárjuk végül a lombikozást, legalább ott lesz az a tudat, hogy ezt még megpróbáltuk, és éljük tovább az eddigi életünket.

A pszichológust nem kéne feladnod. Lehet, hogy nem jót fogtál ki, lehet, hogy te nem álltál úgy hozzá. Ott félre kell tenni a megjátszást, megfelelést, elzárkózást. Teljes bizalom, és kimondani azt is, amit másnak nem mernél. Kiadni a dühöt, a csúnya gondolatot, mindent. Feltárni a legbelső érzéseket. Akárhogy alakul az életed, ezzel csak fejlődhetsz.

Ha valamit bánok az elvesztegetett években az nálam az, hogy nem mentem sokkal hamarabb pszichológushoz. De valószínűleg így kellett lennie. Csak ennek az volt az ára, hogy elég mélyre lerántottam magam addigra.

33N

Mi négy év sikertelen próbálkozás után vettünk egy kutyát. A következő hónapban már nem jött meg.

Elég mélyen voltam en is, és nagyon rá voltam görcsölve. Aztan a kiskutyám lekötötte minden figyelmem. 🥰

Pszichológussal dolgozni sosem intenzív. Heti 3 konkrétan káros tud lenni, mert annyira megdolgozzátok a lélek mély rétegeit, hogy azt nem bírod feldolgozni. Egy pszichoterápia, aminek értelme is van min 2 év. Nem pár alkalom, nem pár hetes "kezelés". Ilyen a pszichoterápiában nincs. Ha ajánlhatok, akkor dr. Andrási Zsuzsanna klinikai szakpszichológust ajánlom jó szívvel.

A családállítás nagyon jó dolog, de az is olyan ahogy írták, hogy egy masszív rálátást ad, de azzal dolgoznod kell. Egyébként ha a családállítás bejött, akkor ajánlom a pszichodrámát, abból is a 250 órás csoportokat.

És azzal, ha foglalkozol magaddal, nem csak te nyersz, hanem a párod is, illetve a születendő gyereked egy jobb anyát kap. Olyat, aki már bizonyos elakadásokat nem fog továbbadni, aki ő hozzá is jobban fog tudni állni, mert lesz rálátása, hogy hogyan kéne.