Volt aki feladta,aztán végül mégis spontán teherbe esett?

Szia! Igen! Azt már teljesen elengedtem hogy természetes úton lesz babánk. De abba sosem tudtam volna beletörődni hogy nincs. Nálunk mindkét oldalon volt probléma, és úgy döntöttünk, először a férjem megműtteti magát, és ha a műtét után fél-egy évvel sincs eredmény, akkor elkezdjük az inszemet, lombikot. Még a műtétre sem került sor, amikor spontán terhes lettem 3,5 év után.

Mégcsak nem is próbálkoztunk abban a hónapban, felújítás miatt 1-szer tudtunk csak együtt lenni. Korábban meg mindig figyeltem az ovut, teszteltem állandóan, kétnaponta együttlét, stb. Már fél éve vitamint se szedtem, mert egy vagyont költöttem azokra is, és elegem lett. Kicsit utólag zavart is, hogy pont a teherbeesés előtt nem tankoltam fel magam folsavval meg semmivel. Szóval tényleg nem számítottam rá, főleg hogy már benne voltunk a korban is. De elmondhatatlan az örömünk! 💝

Èn 2 vetèlès utàn adtam fel teljesen. Leàlltam a màsfèl ève szedett folsavval, hirtelen felindulàsbòl költöztünk, munkàt vàllaltunk (1-2 hetes felmondasi időnk volt).

Havivèrzèsem sem volt a vetèlès ès a sikeres vàrandóssàgom között, egèszsèges, nagy gyerekem van màr.

Örökbefogadás után :)

Mi vagyunk a legszerencsésebb emberek a világon.

Mondjuk ha egyáltalán nincs gyerek és alapvetően nagyon vágytok rá, akkor én a helyedben nem a csodában szeretnék reménykedni, főleg úgy hogy a te korai petefészekkimerulesed valószínűleg nem gyógyul, múlik el magától.

Sokan itt leírják hogy nekik aztán összejött,de mi van ha nektek nem és később még kisebb eséllyel vagtok bele.

Most nem azt mondom.Élvezzétek ki a nyarat,ne gondolkodjatok rajta, hátha..de azért ha kifujtad magad, akkor induljatok neki újra.

Tudom nem kifejezetten a kérdésre válaszoltam,de kikivankozott.Minden jót kívánok nektek!

Sziasztok! Nálunk cisztáim voltak és undorító munkahelyem, váltottam, nyugodtabb lettem és jobb lett a házasságom. Én már lemondtam róla, és nem szerettem volna átesni ezeken amiket irtok, nagy erő kell hozzá és én féltem belevágni, sőt rettegtem tőle, körülöttem mindenki rèmisztgetett,plusz engem hibáztatott, hogy de, hát milyen könnyű teherbe esni, nekik is hány van stb... Be is fejeztem a mérgező emberekkel a kommunikációt, (utólag segített sokat.) Bele is fáradtam, fel is adtam valahol. Már nem néztem ovut, már nem foglalkoztunk vele mikor legyünk együtt, csak, ha éppen kedvünk volt, jól éreztük magunkat...erre most 6 év után sikerült, spontán, eddig jó minden és bizakodunk, de, ha nem is lesz jó vége, legalább adott erőt, hogy én is menjek utána, és ne adjuk fel. Szóval le a kalappal mindenki előtt aki ezeken végig megy és sok erőt kívánok mindenkinek!

Pihend ki magad, vegyél egy nagy levegőt és ne add fel.

Elnézést, kicsit hosszú lett. 😊