Hányadik sikertelen hónap után fogom kicsit "elengedni" a dolgot?

Igazából én nem engedtem el, hanem adtam magamnak időt. Kiderült az IR, kaptam gyógyszert rá. Elkezdtem diétázni, edzeni, fogytam. Ezalatt arra gondoltam, hogy kell 2-3 hónap még. Elég volt 6 hét, meglepetésként ért.

10. hónapban sikerült.

Kicsit változtass vmin, lehet, hogy csak annyi kell.

Hajrá!

nekem fél év után sikerult, de ures petezsák volt csak, az az egy hónap, amig kontrollálták, nem csak késobb fogant e, majd amig vártuk, hogy spontán beinduljon a vetélés, az volt életem legrosszabb egy hónapja, végul nem indult be, ugyhogy kuret lett a vége. Ez után 3 hónapig nem is probálkozhattunk. A 2 fogantatás kozt 13 hónap telt el, most vagyok a 20.hétben :)

Annyit tudok mondani, hogy mikor végre osszejon, nagyon elhalványul annak az emléke, amig csak akartad, hogy osszejojjon, a sok várakozás, csalódás, elkeseredettség, kilátástalanság, reményvesztés..

...de amig probálkoztok, addig minden hónap csalódás. Nehéz "elengedni", nekem max nyaralás alatt sikerult. Nekem a missed ab után még nehezebb lett.

Nem tudom amugy hány eves vagy, de azért erdemes utánaolvasni, az adott korban hány hónap az átlag teherbeesést illetoen, 30 után 9 hónap, es ugye van akinek elobb, van akinek kesobb jon ossze, szoval ez talán egy támpont, hogy miert ne légy letorve.

Mi kicsit több mint 1 éve próbálkozunk és ez a lelki hullámvasút a legrosszabb ebben az egészben. Amikor meg van 12. vagy 13. dpo-n a negatív teszt akkor összetörök, azt mondom nem érdekel az egész abba akarom hagyni, nem akarok vitamint szedni, sportolni, zöldséges hányást enni, de amire elmúlik a menstruációm addigra megint bizakodó leszek, elölről kezdem az egészet, újabbnál újabb étrendkiegészítőket rendelek, bejelntkezek a nemtudom hányadik orvoshoz.. Aztán az jön hogy késik az ovulációm, hiába volt minden, megint a kibszott 40 napos ciklus lesz, azt gondolom már rég lombikozni kellene hagyni ezt a természetes úton bohóckodást a francba... Aztán jön az ovulációm, mindent bele apukám, tökéletes időben együtt, hő megemelkedik, most aztán tutira sikerült, mindent jól csináltunk, csak 2 írtó lassú hét várakozás, nem tesztelek, kibírom legalább 12. dpo-ig, ééés negatív... És az egész kezdődik elölről. És minden hónapban kezdődik elölről.

Egyik orvos azt mondta nincs értelme az inszemnek se, rögtön lombik. Akkor feladtam egy icipicit (de azért ott volt a fejembe hogy az utolsó lehetőség a spontán sikerre), erre abban a hónapban lett egy kémiai terhességem. És kezdődött az egész elölről.

És már nincs az hogy jajj ne nézegessem az ovu tesztet meg a hőt, hogy "ne görcsöljek rá", mert annyira ismerem a testem, hogy anélkül is tudom mikor ovulálok, nem tudom nem észrevenni.

Szóval szerintem sose múlik el. Talán csak akkor ha az ember őszintén lemond arról hogy saját gyereke legyen.

2-es vagyok

4-es, teljesen ismeros erzés, pontosan igy eltem meg minden ciklust én is. Mi másfél év után mentunk meddosegibe, volt gond mindket oldalon, nekunk is azt mondta az orvos, hogy az eredményeink alapján az inszemnek nincs ertelme, rogton lombik. És képzeld, ekkor már "terhes" voltam - kb 2 nappal járhattam ovuláció után. Ma kezdtuk a 20.hetet :)

Mindenkinek kivánom, hogy minél hamarább átéljétek ugyanezt a csodát :)

Eleinte nem izgultam, de nyilván mikor már fél éve próbálkoztunk vártam volna. Akkor az emberben ott van az a kis izgalom, a remény, öröm, hogy talán most történik meg. Talán 1 év környékén éreztem úgy, hogy nem akarok ezen pörögni és kezdtük el a vizsgálatokat. Igyekeztem nem foglalkozni, mondják ha nem stresszelsz rajta akkor jön.. de nem jött. Két évnél járunk és most megint eléggé zavar. A petevezeték átjárhatósági maradt még... nem izgultam de most nagyon félek, hogy az én szervezetem az oka ennek az állapotnak.

Úgy vagyok vele ha nem lesz gyerekünk akkor másképpen alakítjuk az életünket. Ha kiderült volna a vizsgálatok során, hogy a páromnak nem lehet, nem hagytam volna el. Elfogadtam volna, nem nehezteltem volna. Belebetegedni nem szeretnék. De a bizonytalanság, hogy talán az én szervezetem miatt nincs... elkezdett felőrölni...

Próbálj meg egy kicsit mással foglalkozni. Ne beszélgess erről, ne olvass cikkeket, csak menjetek el moziba vagy kirándulni. Élvezzétek az életet.