Volt akit túlstimuláltak inszemináció előtt?

Hú engedd el kicsit, nagyon rá vagy pörögve!

Egyéni beállítással megy a stimu. Rád nézve semmit nem jelent, hogy mások mit és mennyit kaptak.

Javaslom a fehèrjeshaket

Elvileg segít a túlstimulálás elkerülésében.

Drukk!!

Nem az injekciók darabszámától függ a túlstimuláció, hanem a bennük lévő hormonmennyiségtől.

Inszeminációhoz általában kicsi hormonadagokat szoktak felírni. Én 75 NE-t adtam magamnak akkor, naponta (de ez is egyéni, számít az életkor, testsúly, hormoneredmények...stb.).

Lombiknál a napi(!) adagom volt 4-5 injekció; 300-450 NE-gel. Ebből egyszer lett hyperstimuláció, akkor 25 petesejtet szívtak le; de nem lett belőle különösebb baj, csak puffadt volt, és fájdogált a hasam; de még a beültetés sem maradt el; annyi volt, hogy előtte volt egy plusz UH-om, ahol megnézték, hogy van-e víz a hasüregembe.

Előttem többen leírták, amit szerettem volna, így azt nem ismétlem.

Arra reagálnék, hogy azt írod, hogy ebben van minden reményetek. Próbálj ne így hozzáállni, mert sajnos a lehető legkevesebbszer fordul elő, hogy az első inszemináció sikerül - pláne ha már évek óta nem jön össze. A lombik nagyobb eséllyel sikerülhet elsőre, de inszemnél erősen fel kell készülni lelkileg hogy nem sikerül. Persze érthető, hogy nagy reményeket fűztök hozzá, mert azt érzed, végre történik valami. Én is így voltam. 3 inszem után végül az első lombik sikeres volt. Azért mondom ezt el neked, mert épp az egyik legjobb barátomék is benne vannak ebben, és ők is úgy indultak neki az első inszemnek, hogy nah most. És sajnos nem jött össze és nagyon mélyre zuhant meg a felesége. Próbálj olyan forgatókönyvet is készíteni, hogy mi van ha nem. Persze nem azt mondom, hogy légy pesszimista (bár amióta az én lombikom sikerült úgy hogy annál negatívabb nem is lehettem volna, nem annyira hiszek benne, hogy a lelki állapot befolyásolna bármit is - max a közérzetedet, ezért meg mindenképp érdemes pozitívan nekivágni). Mindenestre maradj reális!