A párom nem szeretne több gyereket, Neki már van kettő, és mivel már 40 éves leszek, nem igazán van más lehetőségem (ráadásul AMH 0,72; inzulinrezisztencia) mint a sperma bank. Bevállaljam, hogy egyedülálló anya leszek?

Tedd fel magadnak a kérdést:

Boldoggá tesz a gyermek gondolata, úgy is, hogy ketten lennétek, jelenlegi párod nélkül?

Pont erről beszélek, hogy lehet hogy most a "szeretet" erősebb az önszeretetednél és nélküle nem tudod elképzelni, hogy anya legyél, de előbb-utóbb pont ez fogja kiölni belőled az iránta való szeretetet, hogy belátod, hogy az egyáltalán nem kölcsönös és az önzősége megfosztott valami számodra nagyon lényeges dologtól. Csak az a baj, hogy ezzel még éveket tolhatsz el az életedből és lehet, hogy most késeinek tűnik 42 évesen ismerkedni, de ha még azt is megvárod, hogy megérjen benned ez a csalódás...?!

A kivizsgálásos "esélyekre" ne hagyatkozzál, a lelkiállapotod döntően befolyásolja a termékenységet és a hormoningadozásoktól PCOS-en keresztül látens petefészek-kimerülésig bármit előidézhetsz magadnak pszichésen. A termékenységed így bármikor visszaállhat a normálisra, ha lelkileg - a tudatalattiddal együtt - egyensúlyba kerülsz. Ami most nem áll fenn: az álmaidból is látszik, hogy tombol a tudattalanod és megpróbálja megakadályozni, hogy feladd és beletörődj ebbe a helyzetbe.

Továbbra is javaslom, hogy keress egy számodra jól működő önismereti módszert, vannak csoportosak, pl. pszichodráma, Hellinger, amik hozhatnak nagy felismeréseket vagy képesek megerősíteni dolgokban - bár most valószínűleg ezek nem működnek a vírus miatt, de egy hagyományos pszichoterápia is nagyon hatásos lehet abban, hogy fogódzkodókat, viszonyítási pontokat találj az életedben, a jövődben. Csak épülhetsz általa, nem beszélve az olyan "mellékhatásairól" hogy a most általad hosszúnak sejtett időtartamokat is lerövidíti és megkönnyíti a vezetett önismereti munka.