Van itt olyan, akinek még nincs gyereke, évek óta küzd meddőséggel, és szívesen beszélgetne sorstársakkal? (kérdések a leírásban)
A terméketlenség olyan probléma, amit szerintem addig nem igazán lehet megérteni, amíg az ember át nem éli. Legalábbis magamról elmondhatom, hogy amíg nem voltam benne személyesen, ötletem sem volt róla, hogy milyen baromi nehéz. Sokszor érzem azt, hogy akivel erről beszélek, nem igazán érti a dolgot, már akinek elmondom, mert ugye elég privát téma. A környezetemben nem tudok másról, aki ezzel küzdene, csak a kismamák vannak egyre többen. Szóval egy idő után az ember hajlamos lehet nagyon magányosnak érezni magát a problémával, jól esne kicsit sorstársakkal csevegni az anonimitás biztonságában.
Mondjuk kiindulásnak a következő kérdések, annyira válaszolj, amennyire szeretnél:
1. Mióta küzdesz a meddőséggel, mi a te rövid történeted?
2. Az azóta eltelt időben hogyan alakult az, hogy hogyan viseled a dolgot (mikor volt könnyebb, mikor nehezebb, a cikluson belül mikor milyen érzés szokott lenni)?
3. Hogyan állsz a reménnyel? Mennyire tudsz hinni abban, hogy sikerülni fog?
4. Mi szokott segíteni abban, hogy jobban érezd magad?
5. Hogyan hat a párkapcsolatodra a probléma?
6. Hogyan hat a munkádra?
7. Önértékelésedre van bármiféle hatása?
8. Megállapítottak nálad szervi problémát?
9. Hogyan dolgozod fel, amikor a környezetedben másnak sikerül teherbe esnie?
10. Szoktál tapintatlan kérdéseket kapni? Hogyan reagálsz rájuk?
Remélem, hogy kicsit tudunk segíteni egymásnak.
Képzeljétek, végül átjelentkeztünk másik intézménybe, hogy elkezdjük az inszeminációt, ahol aztán kb. minden vizsgálatot újból meg kellett csinálni. Már minden orvos asszisztált reprodukciót javasolt. Csomó értékem a kemény diéta meg életmódváltás mellett is rosszabb lett, mint bármikor korábban, ez egy elég durva mélypont volt számomra. Végül júniusra lett minden kész, már csak jelentkeznem kellett volna ciklus első napján a meddőségiben a kezdéshez, de képzeljétek, hiába vártuk, hogy megjöjjön :))) Az utolsó (utáni) pillanatban tudtuk meg, hogy kisbabát várok, spontán teherbe estem 3 évnyi várakozás után (az életmódváltás 3. hónapjában). Elmondhatatlanul hálásak és boldogok vagyunk. Hétfőn fogjuk betölteni a 23. hetet, kisfiunk lesz, nagyon szépen fejlődik hála Istennek! Igazából tényleg Istennek vagyok hálás ezért az egészért, minden olyan sorsszerűen történt, mintha így lett volna eltervezve. Mindenkinek szurkolok és sok erőt, kitartást kívánok továbbra is, remélem, hogy a mi örömünk egy kis biztatást jelent másoknak is. #15-ös és #12-es nagyon-nagyon örülök a ti örömötöknek is <3
Anikó, veletek mi a helyzet? Szeptemberben készültetek lombikra, túlvagytok rajta? Hogy vagytok?
Sziasztok! Anikó vagyok:
Szívből gratulálok🥰 További boldog babavárást kívánok nektek.
Túl vagyunk a lombikon... 2 napja volt a beültetés után a 14.nap, akkor halvány pozitív teszt volt. Ma már negatív lett😔😔😔 valószínűleg kémiai volt. Pedig most volt előtte endometrium biopszia is, 2 fagyi embrió be lett ültetve, 2 nem ébredt fel, így azokat buktuk, ráadásul volt 4db tüszőm is. És mégse sikerült... hihetetlen😭😭😭
Kedves kérdező! Tiszta szívből gratulálok! Jó olvasni, hogy valakinek megadott a várva várt kisbaba 😊
Anikó, nagyon sajnálom, fel a fejjel és csakis előre!
Ja 50-es voltam.
Decemberben készülünk az első inszemre. Egyenlőre sajnos nálunk sem sikerült spontan teherbeesnem...
Kedves Kérdező! Szívből gratulálok a kisbabátokhoz!👣 Jó egészséget kívánok Nektek!
Köszi, hogy megírtad, annyira jó ilyen siker sztorikat olvasni.
Nekem azóta már megszületett a kislányom. 💝 9-es voltam
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!