Van itt olyan, akinek még nincs gyereke, évek óta küzd meddőséggel, és szívesen beszélgetne sorstársakkal? (kérdések a leírásban)

Megosztom veletek a mai nagy örömemet. :) Képzeljétek el, hogy nekem amióta újra ovulálok, mindig nagyon korán szokott lenni az ovulációm, általában 10. napon, de volt, hogy 9. Mondták is, hogy ez nem teljesen ideális. Ebben a hónapban viszont a 12. napon lett pozitív az lh-teszt, olyan érzésem van, mintha elindult volna valami pozitív változás, nagyon boldog vagyok. Ami ebben a hónapban új volt, az a 160 g ch diéta, Aviva-torna 2 naponta, dexamethasone, napi 2-re emelt inofolic, napi 2 x Q10 + 3000 NE-re emelt D3-vitamin (emellett a bromocriptine-t feleztük). Azért írom le, mert valószínűnek tartom, hogy valamelyik ezek közül okozhatta a dolgot, mert ezek a változtatások mind ebben a hónapban történtek, és ezelőtt nagyon sokáig semmi változás nem volt a ciklusomban, visszanézve az alkalmazásban is látszik, hogy teljesen stabil volt a 10. napi ovu, szóval hátha másnak is segít ezek közül valami. Rég voltam már ilyen optimista ezzel az egésszel kapcsolatban. :)

M: Hajrá-hajrá! Írj, hogy mi volt az uh-n! :) Meg aztán hogy tényleg megvolt -e a héten az inszemináció, és hogy hogy érzed magad.

Anikó: Fú, ez a kezelés tényleg nagyon nehéz kérdés... Nagyon remélem, hogy most márciusban a lombik eldönti a kérdést, és nem is kell majd ezt mérlegelnetek. Úgy tudom, hogy NK-sejteket nálam is fognak nézni, de azt hiszem, hogy majd a konzultáción átnézik az eddigi leleteinket, és eldöntik, milyen vizsgálatok indokoltak. Nálunk vetélés nem volt hála Istennek, ezért annyira nem forszírozták eddig az immunológiai kivizsgálást. Ahol kezelnek, nem végeznek inszeminációt, ezért rákérdeztem, hogy mi az, amit még nézni lehet, mert ha már nincs más, akkor lassan megpróbálnánk az inszemet, vagyis akkor jelentkeznénk máshová. Megvolt annak a jó oldala, hogy itt nincs inszem, mert tényleg megpróbálták a háttér-okokat alaposan, lelkiismeretesen feltárni, amikor jelentkeztünk, még örültem is neki, azt gondoltam, hogy ez így biztosan elég is lesz, nem gondoltam, hogy ennyi ideig nem fog sikerülni. Szerintem egy normális pszichológus nem kezdené el a "ne görcsölj rá"-mantrát, az nagyon durván szakmaiatlan volna, kizártnak tartom, hogy egy magára valamit is adó pszichológus ilyet bejátszana. Ettől a szövegtől amúgy én is rendszeresen hülyét kapok. Néha emberek, akiknek teljesen normál időtartamon belül, 1-2 hónap után összejött a baba, segítőkészen magyarázzák, hogy azért sikerült nekik, mert "megtanulták elengedni" :DD Azért ilyenkor megemelkedik a vérnyomásom rendesen.

J: Wow, gratulálok a fogyáshoz is! :) Tök jó, hogy ilyen javulásokat tapasztalsz. Próbálok én is olyan célokat találni, amik segítenek elfogadni a dolgot, nyilván első ilyen a baba, meg még az extrém fáradékonyságom enyhülését is remélem ettől az egésztől. Én világéletemben hízni szerettem volna, kicsit félek, nagyon nem szeretnék fogyni, mondták is, hogy nem szabad, mert akkor meg az veszélyeztetné az ovulációmat. Olvastam ilyen riogatásokat, hogy vékonyaknál nehezebben kezelhető az IR meg a PCOS is, remélem, hogy ez nem igaz.