Lombikosok: akiknek nem sikerült, hogyan döntöttétek el hogy feladjátok a további kezeléseket/vizsgálatokat?

Én korban határoztam meg. 33 éves kor után nem folytattam.

9 lombikunk volt, ebből egy sikerült.

Én már el is jutottam erre a szintre, meg nem is. Az eszem azt mondja, már nem kéne tovább küzdeni, de a szívem érzi, hogy vár még ránk valaki...

Eddig volt 3 sikertelen inszeminációnk, és 12 beültetésünk. A 3. és a 6. sikeres volt, de az előbbiből a 20. héten elveszítettük az ikerbabáinkat, méhnyak elégtelenség miatt; utóbbiból született egy kislányunk.

Most úgy érzem, hogy még egy 'kör' van bennem/bennünk. Talán a 13 szerencseszám lesz...

Én az apuka vagyok.

7,5 év!

2010. Mindketten 35-36 évesen.Legyen gyermek! Oké! Bő 1 év, semmi.

2012. Nőgyógyász vizsgálat. Legyünk türelemmel. 1év, semmi.

2013. Nógyógyász. Hoppá! Az asszony pajzsmirigy problémás. Ezt rendbe kell tenni, így nem jó a gyermektervezés, túl veszélyes lehet a babára ha összejön.

2014. Oké, bejöttek az állítgatások, hatott a kezelés. Köszönjük.

Nőgyógyászat rendben,urológia rendben+ tesztoszteron inekciók, kicsit felturbóztak.

Semmi.

2015. Doki ismerős, meddőségi klinikára bevitt, ne kelljen várni sokat, az idő már nagyon szorít 41 évesen.

1. kezelés, hormonok, beültetés. Semmi.

2. beültetés semmi

2016. tavasz, beültetés. Minden jó! Semmi.

A profra rákérdeztem, hogy van e értelme a következő "akciónak"? Lelkileg, pénzileg sem egyszerű, talán tudhatjátok.

A válasz: sajnos nem biztos.

Ha az asszony "hormon eredményei" melyek nem túl jók éppen megduplázódik, akkor lehet esély a sikerre.

Mindent betartva, az eredmények őszre feleződtek. Bitang érzés, de így feladtuk, nem láttuk értelmét folytatni.

2017. Tél vége. Sokat késik a havidolog, teszt 2 csíkkal, majd rá 3 nappal újra 2 csíkkal.

Nőgyógyász, gyermeket várunk, méghozzá leánykát valószínű!!! Gerda lesz a neve. Öröm+ félelem! A genetikai és egyéb vizsgálatok végéig(42-43 évesen full para) én nagyon tartottam a gondoktól. Az eredmények tökéletesek, nyugodtan jöhet a baba! A fiú baba. Így volt két és fél hónapig lányom.

2017. Ősszel már hárman voltunk.

Mi 3 beültetésen estünk át, de már futottunk ki az időből, és biztatást egyre kevesebbet kaptunk. Nem folytatuk a mvi beavatkozásokat. Mégis valahogy sikerült. Talán mert saját magunkban is bíztunk még, hiszen két egészséges embernek előbb utóbb valahogy sikerülnie kell! Soha ne add fel! (persze olyan is van, de az érthető okokból)

Ez a mi történetünk, kívánom mindenkinek aki ezt az utat járja, hogy hasonlóan szép legyen az eredménye! Sőt! :D :)