Másoknak is kihat a szexuális életére a babaprojekt?

5ös vagyok.

Dehogynem termeszetes!

En is féltem. Mikor nekiálltunk, mikor teszteltem, terhesen meg aztán... mindentől megijedtem, hogy tuti minden oké-e, a szülestől egyenesen rettegtem, és az elmúlt 15honapot (annyi idős a fiam) is végig aggódtam 😅 most elhatároztuk a kistesót, most ezen (is aggódom)

Mindig van min stresszelni, az anyák sorsa már csak ilyen. Csak az a nem mindegy, hogy mennyire feszül be tőle az ember. Van az egészseges aggódás, ami állítom, hogy minden hasonló szituban lévő nő életében jelen van, és van amikor már ez annyira eluralkodik az emberen, hogy az már sok.

Szóval tereld el a gondolataidat, hagyj fel az ilyen tesztelgetéssel, szeresd sokszor a párodat, aztán ne ezen agyalj. Keress egy hobbit, talalkozz sokat barátnőkkel, és jön az a baby, ha jönnie kell 😉

De ez csak az én tippem 😊

Ezért nem kéne baba"projektezni", mert a szexualitás az élet legnagyobb szenvedélye, nem pedig feladat.

Lazítsatok, élvezzétek az életet, ne számolgass, szexeljetek sokat és jókat és jönni fog a baba, mikor jönnie kell. Ezzel csak magadat gyilkolod és agyoncsapod az intimitást.

Több mint egy év után vagyok terhes -ismét- közben volt egy vetélésem is.

Hogy éltük meg? Hát a vetélés megborított, de most ez itt nem kérdés.

Többi, próbálkozós időszakban igyekeztem nem belezombulni a témába. Soha nem hőmérőztem, és nem ovuteszteztem. Tudtam mikor van középidő, bár őszintén szólva, ha nem volt kedvünk egy nap, akkor nem volt semmi, annak dacára sem hogy az a hét volt épp, mikor esélyes volt.

Nem szabad ennyire rápörögni, mert tönkreteszi a kapcsolatot.

Persze kivizsgálásra el kell menni, ha már indokolt.

Érthető hogy csalódott vagy 1 év után ,hogy nem jön össze, de a hőmérőzésnek így semmi értelme. Nem akkor kell együtt lenni amikor olyan a hőd hanem amikor kedvetek van. Ez egy egészséges párkapcsolatban, főleg gyerek nélkül azért 2-3 naponta így van, ez meg bőven elég ahhoz hogy összejöjjön.

A rokonoknak tényleg mondjátok azt hogy most szünetet tartotok, meg azt is meg lehet mondani kerek perec, hogy ne kérdezősködjenek róla, mert pont ezzel stresszelnek...

Fejben el kell engedni valamilyen szinten a dolgot, mert rágörcsölve nehezebben jön össze, ráadásul a leírásodból félig úgy jön le, mintha nem is akarnád igazán, meg a párodban sem vagy biztos, és az egész kapcsolatotokat is úgy írtad le mint valami dögunalmas dolgot,amibe már szintén belefáradtál...

De egyébként sosem mentek sehova? Gyerek nélkül még simán lehet menni bárhova, anélkül h sokat költenél, egy kirándulás, biciklizés stb. Ha már most nem mentek sehova, mi lesz a gyerek után?

Nyilván mindenki tart valamilyen szinten a gyerekvállalástól, hogy hogy fogja megoldani, ez normális, de ez nem tántorítja el a dologtól.

Nekünk hamar összejött az első baba, de el is ment 10 hétre rá. Aztán egy évig szenvedtünk hogy össze jöjjön. Én is teszteltem meg mi egyebek, aztán teljesen bestresszeltünk tőle, és kivágtam a maradék tesztet a kukába, bőgtem egy sort, vettünk egy macskát, hogy úgy se lesz gyerek, majd egy hónap múlva ott álltam a kezembe egy pozitív terhességi tesztel.

Ami pedig az anyaságot illeti, én akkor pánikoltam amikor már kezembe tartottam a lányomat. Megijedtem hogy már nem csak én meg a férjem leszek és gondoskodni kell valakiről folyamatosan, és ez rohadt nagy felelősség. De imádok anya lenni. Most egy éves a lányom és útban van a következő. Imádom az egészet (jó a nagy hisztiket eltudnám hanyagolni, de megtanulja kezelni az ember). Viszont amit a párodról írtál az számomra aggasztóbb. Nekem a férjem mindenbe benne volt 100%-osan, így nekem ez furcsa.

Nem olvastam minden választ, de persze, természetes a félelem. Azoknál, akik VALÓBAN AKARNAK gyereket. Itt csak két elnyomott embert látok (kérdező és párja), akik alkalmatlanok lesznek a szülői szerepre, csak az anyós, meg társadalom nyomására minél hamarabb túl akarnak lenni a kötelező gyeremekvállaláson. Mert "mijjazmánhogy" nem szülsz.

Semmiképp se szülj még! Kifutsz az időből? És? Nagyobb önzőség úgy bevállalni egy gyereket, megmutatni a világnak, hogy igenis meg tudom csinálni, tudok szülni, mint azt bevallani hogy nem is akarsz.