Hogyan ne éljem meg a kudarcnak, hogy nem esek teherbe?

Kend a férjedre.

Egyébként nem szoktak valóban egy évig próbálkozni, hanem kb fél évig, utána mennek dokihoz és mondják, hogy egy éve próbálkoznak, vizsgálják már ki őket.

Nekem pszichológus segített illetve a férjem támogatása, valamint én nem csináltam ebből titkot, mivel annál nagyobb belső frusztrációt okozott, hogy még titkolni is kell. Így mindenkinek tiszta volt, hogy hogyan álljanak hozzánk a kérdésben. 1,5 év után és azt követően 3 sikertelen inszem után, az első lombikunk sikerült.

Nekem mindig az a javaslatom, hogy a nyíltság, nyitottság és őszinteség a legfontosabb ebben a témában. Ez idegőrlő, embert és kapcsolatot próbáló anélkül is.

Sosem értettem, minek megosztani a rokonsággal hogy próbálkoznak, de nem sikerül. Értem, hogy kérdezik mikor lesz már gyerek, de számomra nonszensz a család orra alá dörgölni, hogy x ideje belé élvez a pasija, de hiába. Mert ez kb. az a szint.

Ha kérdezik mikor lesz, majd lesz egyszer vagy nem sokára és ennyi a válasz.

"Viszont nem akarom neki, meg úgy általában senkinek elmondani, hogy sikertelenül próbálkozunk, mert úgy érzem, ez az én kudarcom, az én szegénységi bizonyítványom, az én szégyenem"

Szegénységi bizonyítvány? Hogy akarsz, de nem maradsz terhes? Szerintem menj pszichológushoz.

Az esküvőnk után én is leálltam a fogamzásgátlóval, kb abban az időben kezdték el kérdezgetni mindkét oldalról a szülők is, hogy "várható-e az unoka hamarosan?"

Mi mondtuk nekik, hogy tudni fognak róla, ne aggódjanak :) (jó kapcsolatunk van a szüleinkkel, első unoka lenne mindkét oldalon, érthető volt az érdeklődés és egyáltalán nem tolakodó módon tették).

Aztán teltek a hónapok, volt egy spontán vetélésem, elkezdtünk kivizsgálásra járni, nem vártuk meg az egy évet és milyen jól tettük! Várhattunk volna ölbe tett kézzel... IR-em és pajzsmirigy-alulműködésem van (semmi tünet nem utalt rá) kezelés nélkül valószínűleg sose jött volna össze magától a baba (vagy összejön de vetélés lesz a vége). Amióta persze ezt a szüleink is tudják nem kérdezgetnek.

A férjemnél hála az égnek minden rendben van, én is személyes kudarcnak élem meg egy kicsit, de bízok benne, hogy ezek nem kizáró okok, és hamarosan nálunk is összejön (és megmarad) a baba.