Ti is vágytok rá?

Teljesen átérzem a helyzeted. Nemrég ért véget egy 4 éves kapcsolatom, rossz vége lett, vele nem is tudtam volna elképzelni, hogy gyermeket vállalok, de az új párom mellett úgy érzem, hogy bátran megtenném. Bennem is dolgozik az ösztön, részben ezért is tanulok kisgyermeknevelőnek, de tudom, hogy még hosszú évek vannak hátra addig, amíg valóban lehetőségünk lesz rá próbálkozni.

L/21

Abszolút átérzem amiről írsz, 20 éves korom óta élek együtt a a párommal, aki lassan két éve már a férjem. Mindketten imádjuk a gyerekeket, és ha tehettük volna, már régen "túl lennénk" a családalapításon, de sajnos az anyagi és családi helyzetünk ezt eddig nem tette lehetővé. Nekem a szüleimmel semmilyen kapcsolatom nincsen sajnos, a férjemnek se sok. De kitartottunk egymás mellett és leküzdöttünk minden akadályt mit a sors elénk állított, és így sikerült majdnem két éve egy szerény, de a mi álmunknak megfelelő kis esküvőt összehozni, és fél éve már ráállhattunk a babaprojektre is, igaz eddig sajnos nem jött össze. Én az idén leszek 29 éves,a férjem 30. Tudom, sokat kellett várnunk, de úgy érezzük mindketten, hogy felelős döntés volt eddig várni a helyzetünkben.

Kívánom Nektek, hogy minél előbb meg tudjátok teremteni a családalapításhoz szükséges körülményeket!

En is igy voltam, de csak 31evesen szultem, azert, amiket te is irsz, nm volt meg a hatter a babahoz...

Sot, meg 31 evesen sem volt meg "minden", de legalabb mar volt egy biztos hatter.