Milyen érzés? És miben változott meg a férjeitek?

Akkor en is azt hittem, belehalok. Szornyu volt, foleg, hogy a hugom is terhes volt, igy neki sem tudtam igazan orulni, de van az a kozhely, hogy az ido mindent megold- es ez igy is van. Igy kellett lennie. Most mar a jelenre es a jovore koncentralunk, amikor Isten akarja, majd kuld nekunk kisbabat.

Olyan cukik a valaszok :D

Az első házassági évfordulónk volt, nyaralni készültünk, ráadásul a korona oltás utáni pihenő letelt, úgyhogy újrakezdtük a próbálkozást. Valamiért egy mély nyugalom járt át. Miért izguljak? Ez a mi ciklusunk... Nem tudom megmondani miért, tényleg végig ez volt bennem.

Először az tűnt fel, hogy nem görcsöl még a hasam, pedig 2 nap múlva meg kéne jönnie, ilyenkor már szokott. Aztán jött a gondolat, hogy miért is görcsölne, hisz ez a mi ciklusunk/hónapunk, tudom, hogy terhes vagyok!?

Addig toltam ezt a gondolatmenetet, hogy másnap reggel csináltam egy tesztet, ami pozitív lett. Meg sem lepődtem, tudomásul vettem, hogy hát persze... Éreztem.

Aztán eltelt 2 óra és ahogy sürögtem-forogtam, mindig rápillantottam. Egyszer végtelen boldogság, aztán sírógörcs, hogy most mi lesz... :D

A férjem másnap jött haza, be sem lépett az ajtón, a kezébe nyomtam a tesztet könnybelábadt szemekkel, hogy ő is látja a második csíkot? Meg utána mégegy halványat a kezébe adtam, meg mégegyet... :D Mondta, hogy látja. Akkor ez most AZT jelenti???

Megölelt, de mivel mindketten a kétlábon járó realitás vagyunk, rövidre is zártuk, hogy ne repkedjünk azért, mert úgy lehet igazán nagyot esni.

Utána 2 naponta kérdezgette, hogy "na van valami változás?", a válaszom mindig az volt, hogy nincs. Nyugtázta, hogy fú de jó és ennyi.

8 hetesen mentem orvoshoz, ő jobban izgult, mint én. Aznap megint vidéken dolgozott, így csak telefonon tudtuk megbeszélni az eredményt, alaposan kikérdezett. :)

Előtte is jobban odafigyelt rám, de mostmár végképp. Ha fáradt vagyok, fáradt vagyok, ha rosszul vagyok, rosszul vagyok, nem noszogat, megcsinál helyettem mindent, ha úgy alakul.