Hogy kell nem rágörcsölni?

Barátnőm pontosan ugyanígy járt. 2 évig próbálkoztak, a végén már minden alkalommal sírt amikor megjött. Teljesen kikészítette, pedig gyógypedagógus, fejben tudta, hogy nem szabad rágörcsölni és próbálta is, de valójában a fejben levő dolgokat a legnehezebb elnyomni és lenyugtatni.

Ő végül leült a párjával megbeszélni a dolgot és egy sírós-kiborulós beszélgetés után arra jutotta, hogy muszáj szüneteltetniük a dolgot, mert rámennek az idegeik, a kapcsolatuk stb.

És amikor elengedték a témát és elfogadták, hogy most nem lesz gyerek, akkor következő hónapban terhes lett. 2 éves a kislánya.

Mintha én írtam volna ki a kérdést. Annak örülj, hogy ha neked legalább pontos a menzeszed.

Nekem ezzel is gondok vannak, lassan 2 éve próbálkozunk.

Ugyanezt érzem át én is jelenleg. Nekem is sokan mondják ne gondolj rá, nem szabad rágörcsölni stb... Na igen. De amikor az ember akinek már szíve vágya hogy legyen egy saját kisbabája, de nem sikerül X ideje és meglát az utcán, interneten, bárhol egy kismamát vagy szimplán babát annak nem könnyű, nem arra gondolni.

Párommal mi már azóta tudjuk hogy hívnánk majd a lányunkat ha egyszer összejönne és lány lenne, valamelyiknap találtunk egy kutyust aki elszökött és a bilétán rajta volt a név is... Pont ami az “álom” lány nevünk. Ilyenkor nemtudom sírjak vagy nevessek ... Teljesen átérzem a helyzeted, ha gondolod beszélhetünk privátban :)

Nem teljesen vagyok/voltam a helyzetedben, mert ennyit nem kellett várnom, de mivel ilyen rápörgős típus vagyok, kiakadtam már ettől is.

Az első terhesség első hónapban jött, pedig egyből rápörögtem, a ciklus felétől másra se tudtam gondolni, csak hogy vajon pozitív lesz-e a teszt. Az lett, de nem tartott sokáig az öröm, missed ab. Marha nagy pofáraesés volt. Azt hittem, majd megint pikkpakk összejön, hát nem... nem részletezem, először felborult ciklus, aztán orvosi hiba miatt 5 sikertelen hónap következett, na nekem már ennyi is elég volt. Meg tudtam volna fojtani, aki jött azzal, hogy ne görcsölj rá (a vetélés miatt a család tudta, hogy próbálkozunk sajnos). Persze, mert ez ilyen egyszerű, hogy akkor majd holnaptól nem akarok gyereket, aha. Végül rájöttünk, hol a hiba, apróság volt, 1 hónap alatt megoldódott, következő hónapban terhes lettem a lányommal.

Eltelt majdnem 3 év, kistesó projekt. Ugyanúgy rágörcsöltem azonnal, ugyanúgy a jeleket lestem állandóan magamon, ovutól folyton az pörgött a fejemben, hogy vajon sikerült-e, nem tudtam nem ezzel foglalkozni. És sikerült, elsőre.

Szóval szerintem ez baromság, nem ezen fog múlni, hogy jön-e az a baba. És igen, igazad van, akarattal ezt nem lehet befolyásolni, nem tudod csak úgy félresöpörni, hogy oké, akkor mostantól nem érdekel. Dehogynem érdekel, csak így idegesíted magad még azon is, hogy jaj, nem szabad görcsölni. Jót akarnak, akik mondják, de tényleg az egyik legidiótább dolog, amit mondani lehet valakinek, aki gyereket szeretne. Hajrá, kívánom, hogy mihamarabb sikerüljön!

Tudom,nem vigasztal, de en 6 evet vartam arra, hogy sikeruljon! Sokszor voltam padlon, elengedtema dolgot es lam-lam, kopogtatott a golya.

Adj idot magadnak! Ne azon agyalj, hogy huuu mar 1 eve nem sikerul! Tuzz ki tavolabbi idopontot, hogy mondjuk 2 even belul szeretnel terhes lenni;)

Ezt mantrazd magadban.

Mindjart masabb ha ugy gondolsz ra, hogy meg van egy eved ra!☺️

Esetleg hasznalj ovulacios tesztet ha meg nem tetted!

Kivanom, hogy mihamarabb sikeruljon!;)

Mi is 2 éve 4 hónapja próbàlkozunk. Volt olyan, amikor nem érdekelt, lekötött a munka/barátok/párom, azt se tudtam, hogy mikorra nem várom, mégsem sikerült.

Kitartást kívánok! És persze miharabbi gyermekáldást.

Szia! Teljesen egy cipőben járunk, bár én csak 28 vagyok. :) Másfél éve próbálkozunk, tudjuk, hogy kivel van a baj, sajnos nem velem. A múltkor olyan mocsoknak éreztem magam, mert a legjobb barátnőmnek késett egy hetet, és nem tudtam őszintén örülni neki, csak az járt a fejemben, hogy nekünk miért nem, neki miért. Tudom, hogy csúnya dolog az irigység, próbáltam nem az lenni, de mégis motoszkált az agyamban, hogy "nemár...". Nem könnyű "elengedni" a dolgot. Legalábbis nekem még nem sikerült.

Ha megkérdeznék tőlem, hogy én is "kaparásra" megyek-e, hát én is sírnék. Neki sikerül négy, eldobja őket, mi meg szenvedünk... Emiatt ne érezd magad rosszul. Ne figyelj rá, hogy más mit mond, úgy érzel, ahogy érzel, nem tudsz rajta változtatni. Majd alakul. Nekem sikerült egy kicsit kikeményíteni magam, de így is vannak rossz napok, amik sírással végződnek.