Hogyan tegyem magam túl rajta, hogy nem jön a baba? Hogyan ne érezzem magam értéktelennek?
Lassan 2,5 éve próbálkozunk. 1,5 éve voltak + tesztjeim, de meg is jött rögtön, tehát még meg sem lett terhesség állapítva... Azóta semmi. Volt hormonvizsgálatom, átjárhatóságim, hőmérsékletet mérek, görbét vezetek, teázok, barátcserjét ettem, ami jól megkavarta a ciklusomat, férjem eredményei is rendben. Most tervezem, hogy egy endokrinológushoz azért még elmegyek, mert 3 fölötti a TSH értékem, amit a dokik többsége kinevet, illetve figyelembe sem vesz, mondván, az jó érték.
Közben pedig mindenki babát vár, babája születik... Nem baj, én örülök más boldogságának, de belül sír a lelkem. Aztán nemrégen megtudtam, hogy a házunkból egy párnak szintén gyereke lesz. És ez betette a kaput, mertszinte "végigasszisztáltuk a gyerekcsinálást", annyira hangosak voltak mindig. Már előtte megutáltam a nőt a közönséges viselkedése miatt, de most végképp meg vagyok semmisülve. Teljesen értéktelennek érzem magam, aki még teherbe sem képes esni. Mindenünk megvan, már csak ez hiányzik a teljes boldogsághoz, de ez nagyon!!! HOgy van az, hogy más épp csak próbálkozik, már sikerül is neki, mi pedig hiába nem vagyunk tudatosak, a hőmérsékletet is csak úgy mérem, mint ahogy megszokásból pl. kávét iszik az ember, mégsem jön össze! A Kaáliban inszeminációt akartak, bár volt/van érő tüsző, ovuláció, minden, de anyagiak miatt sajnos nem lehet. Nem engedhetjük meg, hogy kb. 10 %-os esély kedvéért ennyi pénzt kiadjunk.
Már tanultam is, fogyókúráztam is, amit most megint folytatni fogok, de nem tudom, milyen célt találjak még. Egyelőre semmi cél nem lebeg a szemünk előtt, csak a leendő kisbabánk.
Mit tanácsoltok, hogyan tudnám magam meggyőzni, hogyan tereljem el a gondolataimat, hogyan húzzam ki magam a gödörből?
válasza:Úh, te jó ég... Azt hiszem, még szerencsés is vagyok azzal, hogy "csak" nem jön a baba. Őszintén sajnálom azokat a borzalmakat, amik veletek történtek!
Azt hiszem, ehhez kell az igazi akarat és lelkierő, hogy kibírja az ember ép ésszel...
Nem szabad feladni, de azt hiszem, ezt tényleg ti is tudjátok. És tényleg jó ez az oldal, az ember tudja, hogy nincs egyedül... :-)
válasza: válasza: válasza:Sziasztok!
Bocsi, de én sem leszek túl pozitív... Mi másfél éve gyúrunk babára, de sajna nem sikerül :( Imádjuk egymást a férjemmel, megvan mindenünk, amit szerettünk volna egy baba előtt, de a gyerkőc nem akar jönni. Az elején még annyira lelkes voltam, tesztekkel felszerelkezve vártam a nemvárt előtti napot, hogy megcsináljam, és mindig - lett. Pár hónap után beláttam, ennek semmi értelme, de csak reménykedtem mindig, hiába. Most itt tartunk, már másfél éve várjuk a csodát. Most már kezdek beletörődni a sikertelenségbe, az utóbbi egy hónapban már nem törődtem semmivel (görbe, jelek), de akkor is ott van a tudatomban, hogy babát szeretnék :( Nem értem azokat, akik azt mondják, hogy nem kell vele foglalkozni, ne is gondoljunk rá. Próbáltam már, de én képtelen vagyok erre. És közben annyira rossz, hogy más már a második babára készül, és akkor kezdték, mint mi. Nem vagyok féltékeny, tényleg nem, de fáj, nagyon fáj... És közben ez a tehetetlenség a legrosszabb :(
Tudom, hogy van, akinek sokkal rosszabb, pl. elveszteni egy babát, bele sem merek gondolni :(
Jaaj, lányok annyira nehéz ez. De ti is tudjátok, hisz egy cipőben járunk sajnos.
Köszönöm, hogy leírhattam, ez most nagyon jól esett, nincs kivel beszélnem erről.
Kitartást Nektek, és mielőbbi sok-sok + tesztet!!!
válasza:
válasza:Szia kedves kérdező!
Én is hasonló cipőben járok, sajnos nekem sem olyan egyszerű, hogy összejöjjön a babó :-( Tavaly decemberben kezdtünk el próbálkozni...de sajnos nem sikerül...nincs rendes mensesem és peteérésem sincs..most már 2 hónapja nincs mensim...és az orvosok "türelemre" intenek...kb.2 hete barnázgatok...most már napi szinten...és utálom magam sokszor ezek miatt...nekem is hasonló gondolatok járnak a fejemben..de azt mondják hogy nem szabad...nehéz..nekem a férjem a legnagyobb támaszom, ő szokott vigasztalni,és ő teljesen pozitívan látja a dolgokat..a szívem majd megszakad ha ismerősök bejelentik a terhességüket..vagy csak olvasgatom,hogy ez meg ez terhes :( Tudom..ezt sem szabadna....A kirándulás., a kikapcsolódás szerintem is nagyon jó ötlet...mi is megyünk egy hétre majd...hátha valamit segít. Szurkolok Neked is,hogy sikerüljön!!
Jaj Istenem, de sokan vagyunk... :-(
Kitartás lányok, csak idő kérdése! Adok egy jó tanácsot:
én mindig arra gondolok, amikor nagyon el vagyok keseredve, hogy mondjuk 10 év múlva, amikor már nagy lesz a gyerkőcünk, milyen jó lesz, és akkor, visszatekintve, higgyétek el, senki sem fogja azt mondani, hogy "Mennyire szeretlek, de mennyivel jobban szeretnélek, vagy mennyivel jobb lenne, ha pl. 2-3 évvel hamarabb születsz!"
Ez egyikünk ajkát sem fogja elhagyni, és visszatekintve ez az egész időszak eltörpül az akkori boldogság mellett.
Én is tudom, hogy a férjemmel gyerek nélkül is tökéletesen boldogok vagyunk, de mégis nagyon várjuk a mi Angyalkánkat.
Fel a fejjel, és írjatok még, hátha jobb lesz! :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!