Ti hogy kezelitek a sikertelenséget?

28 éves vagyok, 2 éve házas. Férjem 35 éves. Egy éve próbálkozunk. Bárhova megyek valahogy mindog arra terelődik a téma, hogy mikor jön már a kis trónörökös. A szűkebb család tudja, hogy egy éve próbáljuk, de nyilván ezt nem hangoztatom. Igazából akkor akadok ki, amikor egy szinte vadidegen ember nekem szegezi a kérdést. A múlt héten bejött a munkahelyre egy csaj, aki épp gyesen van. Beköszönt hozzám is, majd kérdezte, hogy meddig akarom még a karrieremet építgetni ahelyett hogy hazamennék babázni. Tehát próbált meggyőzni arról, hogy vállaljak gyereket. De ugyanez van évente egyszer látott rokonokkal, távolabbi barátokkal.... ilyenkor mosolygok, majd mondom, hogy egyszer majd biztosan.... a szívem szakad meg, hogy egy év után sem sikerül. Aztán gyorsan elmegyek a mosdóba pityeregni, majd folytatom a napomat. Ti hogy kezelitek az ilyen helyzeteket? Lelkileg már nem nagyon bírom. Főleg ha ilyen emberek kérdezgetnek. Nyilván nem fogom senkinek azt mondani hogy jaj hát egy éve nem jön.... amikor hónap végén megjön, nem pityergek, nem esik annyira rosszul mint mikor az emberek nekemállnak ezzel a kérdéssel.