Miért jó egy nőnek ha felcsináltatja magát és lelép a gyerekkel?

Ha magamból indulok ki. 26 éves koromtól éreztem, hogy készen állok az anyaságra és szerettem volna gyerekeket. Az akkori párom erre nem volt alkalmas, mint kiderült, pedig az elején közöltem vele, hogy csak akkor kezdjünk bele, ha ő is akar, különben ne vesztegessük egymás idejét. Ő 9 évvel idősebben, komoly férfiként, felelőssége teljes tudatában mondta, hogy igen. Együtt is éltünk, míg 2 év múlva mondtam, hogy jöhetne már a gyerek, erre ő, hogy hát ne, meg már öreg hozzá, meg ilyenek. Pofáraejtés mesterfokon, szakítás, sebnyalogatás, aztán hirtelen már 30 voltam és kezdtem kifutni az időből, és azt vettem észre, hogy 2 féle férfi létezik.

1. Elvált/gyerekes

2. Nőtlen/gyerektelen, viszont 40 évesen sem volt esze ágában sem se komoly kapcsolatot, gyereket meg pláne nem.

Na, akkor elkezdtem bebiztosítani magamat anyagilag, hogy egyedül fel tudjak nevelni egy gyereket, és találtam egy férfi barátot, akit megkérdeztem, hogy adná-e a magját, kötelezettsége nem lesz. Belement.

Szerencsére erre nem került sor, mert az utolsó pillanatban 33 évesen (mert addigra lettem tök jól anyagilag és adtam magamnak időt, hogy megismerjek valakit, hogy mégiscsak legyen lehetősége a gyereknek családban, apával felnőnie) találkoztam a férjemmel, akivel közöltem, hogy nem várok évekig, hogy aztán 2-5 év múlva közölje, hogy nem akar gyereket és most húzzon el, ha nem akar.

Mondta akar, oké. Egyszer sem védekeztünk, ismeretségünk 2 hónapjában megfogantam, elvett és azóta boldogan élünk. (Ha lelépett volna, az sem érdekelt volna.) Sajna tesók nem lesznek a korom miatt, de az az egy legalább családban nő fel, pedig nagyon rezgett a léc.

Utolsó, te szerencsétlen, tanulj már meg olvasni és értelmezni.

Az "A" férfivel együtt éltem és azt mondta, hogy akar családot, amikor meg arra került volna sor, akkor egyből nem akart, szóval megvezetett évekig és átb,szta a fejem.

Utána találkoztam "B" férfivel, akivel az elején közöltem, hogy családot akarok és gyerekeket és ha nem akar, akkor most lépjen le, ne rabolja az időmet, mert akkor keresek egy olyat, aki akar gyereket és engem. Ő azt mondta, hogy akar és elvett feleségül, és azóta is együtt vagyunk.

Úgyhogy mondd már meg, hogy hol voltam bunkó te görény? Az én fejemet ba.zták át és még én vagyok a bunkó? Amikor meg lefektetem a játékszabályokat és bebiztosítom magam arra az esetre, ha elhagyjnának, akkor ne kerüljek a gyerekkel az utcára, akkor is bunkó vagyok?

Mi van B+, nem tudod elviselni, hogy vannak, akik egyedül is képesek életben maradni a gyerekkel, és nem kell hozzá egy hím?

Amúgy boldog vagyok a férjemmel és a gyerekkel, mert becsüljük és szeretjük egymást.

De ha nem jött volna időben a férjem, akkor igen is "felcsináltattam" volna magam, mert az anyaság öröme nekem is jár, és mivel a hímek az esetek 90%-ában csak a ribiket szokták megbecsülni, akkor hát legyen, én is ribi leszek és akkor legalább lesz esély arra, hogy megbecsüljenek.

Szerencsére a férjem a maradék 10%-ába tartozik és maradhattam normális nő, aki a gyerekének normális családot tud biztosítani.

Jah, és azért használok vulgáris szavakat, mert a hozzászólásodból érződik, hogy csak ezt a fajta beszédet érted.

"akivel közöltem, hogy nem várok évekig, hogy aztán 2-5 év múlva közölje, hogy nem akar gyereket és most húzzon el, ha nem akar. "

Az ilyen megfogalmazásból látható, hogy egy rosszindulatú, önző, kiégett nő vagy, akit csak saját maga és a karrierje érdekel. Nem foglalkozol azzal, hogy a gyerek csonka család nő fel, és nem lesz egy férfikép előtte, ami személyiségtorzító hatással lesz rá, a lényeg az hogy te te te...

Néha csalódnak az emberek a másikban, de attól még szerintem nem kell ebbe az irányba elmenni. Ha olyan pasikkal jöttél össze, akik csak átvertek, akkor nem feltétlenül az összes pasival van probléma, egyszerűen csak ezt a férfitípust vonzod be. Sajnálom szegény gyerekedet, jobb anyát érdemelne :(

Utolsó, először is nem szó szerint mondtam neki. Másik, hogy ha tudom, hogy mit akarok és olyan társat keresek, akivel egyeznek a céljaink, akkor ebből hogy a fszba sikerült levonnod azt, hogy megkeseredett? Ha meg nem tudnám, csak vakon beleszülnék egy kapcsolatba, akkor meg felelőtlen, mi?

A másik, hogy 33 évesen leszögezem előre a játékszabályokat, akkor elvárom, hogy ne b-ssza át a fejem. Mert, ha még nem kommunikálnám le, ahogy sokan teszik, akkor még megértem, hogy nem számít rá, de ha valaki már közli az elején, hogy ő komoly kapcsolatot akar és gyerekeket, akkor elvárom, hogy nagyon rövid idő alatt gondolja át a dolgokat, hogy belemegy-e, hogy lesz gyereke, de ha nem akar, akkor ne vesztegesse az időmet.

Amúgy, amikor találkoztam a férjemmel, még nem volt a férjem, csak egy idegen, még jó, hogy felvilágosítom, hogy én mit szeretnék, és ha nem egyeznek a céljaink, akkor minek adjak esélyt neki. Mert minek menjek hozzá egy olyanhoz, aki nem akar gyereket?

Meg nem értem, hogy te nem ezen a Magyarországon élsz? Itt tök mindegy, hogy 22 évesen házasodnak össze és jön a gyerek, vagy 30 vagy 40 évesen, a házasságok kb. 70%-a válással végződik és csonka családba nő fel a gyerek. Akkor neked nem mindegy, hogy valaki egyedül vállal gyereket és ezért egyedül neveli, vagy elválnak, amikor a gyerek 3 éves, és azután neveli egyedül az anyuka? Mégis mi a különbség te szerencsétlen?

Amúgy egy férfi cseszte át az agyam, nem 30, mivel én tanultam a hibámból ellentétben mással, ezért is fektettem le a játékszabályokat, hogy még egyszer ne történjen meg, és amint látod sikerült a sok selejt közül egy normálisba belefutnom.

De a ha körbenéznél, sok 30-35-ös férfi nem akar gyereket, de komoly kapcsolatot sem, vagy megbánta, hogy 26 évesen apa lett és ezért válnak is, ezért is van, hogy a nők nem szülnek. Mert nincs kivel normális családot alapítani. Ezt nem csak én látom így, hanem nagyon sokan, csak te vagy vak, és ezt nem látod. Persze vannak család centrikus férfiak, de marha kicsi arányban.

Inkább te vagy megkeseredett és gyáva, mert nem bírod elviselni, hogy más másképp is meg tudja oldani az életét, nem pedig a régi vaskalapos szabályok szerint.