Már van egy kislányunk, aki 7 éves lesz. Mostanában elég sűrűn felmerül a kistesó gondolata. Ekkora vagy ennél nagyobb korkülönbséggel megéri tesót vállalni? Össze fognak nőni? Vagy ekkora korkülönbség már nagyon sok, és valamelyik gyerek megsínyli?

Egyik barátnőm és a bátyja között 7 év van, az elején le se szrta a kicsit, utána meg hatalmas nyűg volt neki! Fel kellett nőniük hozzá hogy jóban legyenek, mostmár viszont nagyon jóban vannak!

Szia.Az én gyerekeim fiúk között 7 év a korkülömbség...imàdjàk egymàst..

Első és második gyerekem között 2 hónap híjján 8 év korkülönbség van, a legkisebb és a legnagyobb között meg már majdnem 12. Első fiú, a két "kicsi" lány. Imádják egymást, bátyó már nem lakik otthon (25 éves múlt), de nagy az öröm, amikor hazajön. Nagyon összetartóak.

Az én gyerekeim születése között pontosan 8 év 1 hónap és 12 nap van. Hogy össze nőttek-e? Jó testvérek, persze, de nem ugyanaz a kapcsolat, mint kis korkülönbségnél, persze ugyanúgy imádják egymást, csak más a jellege. Nálam sosem volt szempont, hogy azért szüljek kistesót,hogy legyen a bátyjának, meg együtt játsszanak és hasonlók, ha ez persze ideális is. (nekem 3 évvel idősebb nővérem volt, mai napig szoros a viszony, de nem jobb, mint amit a fiaimnál látok). Akkor jött a második, amikor itt volt az ideje, amikor alkalmas lett rá újra a helyzet, amikor én testileg/lelkileg készen álltam, anyagilag újra megerősödtünk, nem kellett a gyedet számolgatni, a nagyobbal is már sinen volt minden. Kaptam én is az ívet, hogy jajj, de hát 8 év, hogy fognak így együtt játszani? Pont nem érdekelt, nem kistesót szültem játszótársnak elsősorban, hanem egy önálló, külön kis életet, aki a testvérétől függetlenül a család egyenértékű tagja és önmagáért vállaltuk. Én nem is bírtam volna a kis korkülönbséget, volt így is elég bajunk, nem úgy alakult, ahogy terveztük. Ne hallgass senkire, bízz önmagadban, a megérzéseidben és sose legyen szempont a mások véleménye. Ez rátok tartozik a férjeddel, ha úgy érzitek itt az ideje, készen álltok rá minden szempontból és vágytok is rá mindketten, akkor hajrá, nem számít mennyi idő lesz közöttük, mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya is. Én imádom a tesóm, de anno ugyanúgy "teher" voltam neki 3 évvel fiatalabban, ha rálőcsölt anyám, hogy vigyen engem is magával és nem velem beszélte meg a tini dolgait sem, mert tizenévesen is lehet sok az a 3 év. Ilyen szempontból később nőttünk össze. Fiaimnál mit látok? Az első és legfontosabb, hogy sosem tekintem a nagyot ingyen bébiszitternek, akire bármikor rálőcsölhetem a kisebbet (17 és 9 évesek), nem tiszte helyettem játszani, vagy tanulni vele, csak ha magától teszi. Persze vannak amiben segít körülötte és nyilván amig elszaladok (szaladtam) rövid időre valahova vigyázott rá, de nem volt szempont, hogy "segítsen", hiszen az egykorúaknál sincs sosem ilyen, ott egyenrangúak a tesók és sok helyen láttam, hogy a szülők az idősebb kárára hajlamosak kihasználni a korkülönbséget én ebbe a hibába nem estem bele és a jövőben sem fogok, megmérgezve evvel a kapcsolatukat. Szeretik egymást, játszanak sokat, a nagy óvja, félti, vigyázza, segíti,tanítja, tereli az öccsét és majd pár év múlva eljön az az idő, amikor összeérnek más területen is és felnőttként egymás támaszai, bizalmasai lehetnek. Nem látom, hogy hátrányban lennének az én gyerekkori helyzetemhez képest. Szét sem szakadtam soha, mire megszületett a kicsi már nem kellett agyon logiztikáznom magam, hogy miként lássam el a nagyobbat, jutott rá is idő, iskolában volt délutánig eleve, azután már nem volt nehéz estig úgy alakítani a napokat, hogy minden törődést megkapjon ő is tőlem. A külön tér ekkora különbségnél nagyon fontos, muszáj a külön szoba, kínzás egy kisikolásnak egy bébivel és később is kell hogy el tudjon vonulni akár nappal is, különben teher lesz a kistesó, erre szerintem ilyen különbségnél tényleg figyelni kell. Mára már rutinos tesók, a kicsi is 9 múlt, a kamasz dirigálja, de türelmes vele, a nagy már kis híján "készen van", a kicsit meg nevelgetjük, tereljük, formáljuk közösen. Minden rajzán a bátyja van legelől, mi szülők, csak utána jövünk, Ő az isten és így is van ez jól. Remélem tudtam segíteni egy keveset :D

Öcsém 10 évvel fiatalabb, nem jövünk ki jól, semmi közös nincs bennünk plusz ő nagyon hisztis autista, nekem pedig semmi türelmem.