A nagyobb korkülönbség hogy vált be?

Èn már anyuka vagyok, és pont ezért választottam a gyerekenek kis korkülömbséget.

Nekem bátyám 4 évvel idösebb. Iszonyat féltékeny volt mindig, és még most felnöttként is az.

Gyerekkorunkba szinte semmi közös nem volt. Kb mikor már ö 10-12 éves volt szinte minden játék vagy más közös dolog megszünt közöttünk. Ö szégyelt és utált engem. Nem hogy nem támogatott még lenézett is. Ez engem iszonyatosan idegesített.

Rengeteg dolgot tett, hogy én rosszul érezzem magamt, de anyukámék mindig csak az én nyavajgásomat látták.

Amikor 20 évesen lett egy fix kapcsolata, akkor én barátnöje lettem a barátnöjének, és azóta van normális viszonyunk. De nekem igazán soha nem volt testvérem.

Bár anyuka még nem vagyok, mint legnagyobb testvér elmondanám a tapasztalataimat.

Köztem és a nagyobbik kisöcsém között 10 év van, a kisebbik pici és köztem pedig 14.

Sokáig egyke voltam, így furcsa volt 10 évesen kapni egy kisbabát, de féltékeny sosem voltam. Volt egy időszak, amikor egy picit "teher" volt persze, (olyan 12-14 éves koromban, de olyankor azért valljuk be, a legtöbb tininek "ciki" a család), de viszonylag hamar lecsengett ez az időszak. Most pedig azt veszem észre, hogy nekem jobb mindkét tesómmal a kapcsolatom, mint nekik egymással (4 év korkülönbség).

nekünk a testvéremmel van sok korkülömbség.

3an vagyunk testvérek, az öcsém és én köztem 11 év van,és én imádtam hogy "babázhatok.." amikor nagyobb lett akkor már akár társasozhattunk vagy kártyázhattunk is együtt. soha nem volt teher mert nem volt mindig lepasszolva nekem. a húgom és az öcsém között 8 év van,-de ők is jól meg voltak. szerettek bújócskázni,versenyezni,legózni is. az öcsémnek mázlija volt velünk,-mert mi nagyok mindig megvédtük amikor hülyeséget csinált..

Tehernek soha egyikünk se érezte,hogy van egy sokkal fiatalabb tesónk. SŐŐT :)

Hárman vagyunk testvérek, bátyám 2 évvel idősebb, húgom pedig 5,5 évvel fiatalabb. Egyikünk sem tartja a másik kettővel a kapcsolatot, mert 3 olyan különböző személyiségek vagyunk, hogy ....

Senki sem tudja, milyen habitusú lesz a tesó, hiába a kis és nagy korkülönbség...

Én a kistesó voltam. Két bátyám volt (sajnos a nagyobb már meghalt). Mikor születtem 19 ill 11,5 évesek voltak. Nem sokat voltam rájuk bízva így nem voltam teher. A kisebbik bátyámmal egy szobában laktam sokáig, egyedül akkor volt rossz amikor én kamaszodtam ő meg udvarolt.

Egyébként mi nagyon jó tesók vagyunk, imádom őt és sokat segített pl a suliban is anno.

Nekünk remekül bevált.

A gyerekek 13 és 8 évesek, illetve 8 hetes.

A két nagyobb is elvan együtt, társasoznak, fociznak. Van saját szobájuk, ahová el tudnak vonulni.

Az kezdettől tiszta sor volt, hogy nem ők lesznek egymás legjobb barátai. Van legjobb haver, meg kisebb baráti kör, összejárnak játszani, dumálni.

Az is normális, hogy időnként összekapnak. Elvégre testvérek. ;)

A kistesót várták, szeretik babusgatni, szívesen segítenek körülötte. A házimunkában már kevésbé lelkesek, de nagy segítség mindkettő.

Tudunk közös programot csinálni. Pl. kendővel magamra kötöm a picit, és megyünk vonattal várost nézni valahová. Vagy csak elugrunk plázázni, és eszünk egy hamburgert. :)

Itthon szeretünk együtt filmet nézni, társasozni.

Beszélgetni (gyereket nevelni, tanulni, stb.) is lehet. Megvan a lehetőség, hogy négyszemközt tudjunk beszélni (csak anya vagy csak apa), és van néha fiús és lányos program (apa és fia, anya és lánya kettesben).

Nagyon szeretem őket, de beleőrültem volna három picivel itthon, 6-9 évig. :)

Nagyon jól. Imádják egymást, nem volt féltékenység. A programokat jól át kell gondolni, de nem megoldhatatlan. Mindkét gyerek érdeklődését, élezét tiszteletben tartjuk, vannak privát programok, meg közösek is.

Nem erőltettük a nagyre soha a kicsit, így nem teher neki.