Ha fiatalon megtudtad volna, hogy meddőséget okozó betegséged van, vállaltál volna előbb babát? Vállaltad volna minstsem, hogy megkockáztasd, talán soha nem lehetsz édesanya? 18/L

Én fiatalon vállaltam babát a mostani viszonylatokhoz képest, hisz 23 éves voltam, mikor a kisfiunk született. De ő teljesen tervezett volt. Mindketten dolgoztunk a párommal, együtt éltünk.

De 18 évesen biztos nem vállaltam volna gyereket a semmire akkor sem, ha utána nem lehetett volna. Akkor örökbe fogadtam volna vagy addig járok utána a dolgoknak, míg esetleg mégiscsak lehetett volna baba.

Nekem ugyanezt a dolgot szegezte egy orvos. Pontosabban 19 évesen kiderítettek egy betegséget, amivel kb. 22 évesen műtöttek volna, utána nem lehetett volna gyermekem. Én ekkor kapcsolatban voltam, és elég jól elvoltunk még akkor. Valamivel idősebb is volt (24), és ő már szeretett volna családot. Viszont nem működött jól a kapcsolatunk később, és én így nem vállaltam gyereket. Nekem fontos volt a biztos családi háttér (érzelmi, házassági háttér, pénzügyileg szerencsésnek mondhatom magam, szóval az nem volt kritérium),ez a gyereknevelésnel is nagyon fontos. A lényeg, én így nem vállaltam gyereket.

Később meggyógyultam, most pedig 31 vagyok , egy kisfiú anyukája. Persze én szerencsés vagyok, mert lehetett gyermekem. Csupán leírtam a történetem, hogy én hasonló szituációban voltam, mint te, S én akkor úgy döntöttem, hogy nem. Mert nem volt stabil a kapcsolatom. Biztos fájt volna a tudat, hogyha nem lehetett volna később gyermekem, ezt nem kétlem. De az ő egészséges lelki fejlődéséhez a biztos lelki háttér is kell. Ezt én nem tudtam volna akkor biztosítani.

Nekem két heten belül születik a lombikbabam. Se nálam se a férjemmel nem találtak okot, higy miért nem jön természetesen.

Ha lett volna gond és tudom 18 évesen és úgy alakul, nem vállaltam volna, mert akkor meg nem voltam kész az anyaságra. Nagyon nehezek voltak az elmúlt évek, és meg mindig nem hiszem el, hogy sikerült.

Biztos hogy nem vállaltam volna.

18 évesen még semmit se tudtam volna adni egy gyereknek. Se teljes családot, normális apát, de még egy csomag pelenkát se a saját keresetemből.

Nem!nem is Ő lett a Férjem akivel abban az időben jártam.gyerek voltam még,tudom magamról!dolgozni sem dolgoztam,szüleimhez nem szültem volna... A mai világban egyre több megoldás van már (akár örökbe fogadasw:))

De anno mikor 17-18 voltam és azon gondolkoztam h mivan ha nem lehet Sosem gyerekem elszomorodtam.

De nem igy lett,hisz van egy Kisfiam :)

Nekem 21 évesen derült ki az endometriózis gyanúm. Azóta eltelt vagy 3 év de még nem derült ki semmi. Közbejött más így nem erre koncentráltam. Mikor elolvastam ez mivel jár és hogy lehet hogy nem is lehet gyerekem rendesen összetörtem. Pedig előtte nem vágytam gyerekre soha. És akkor sem az isteni csoda szállt meg hanem megijedtem hiszen ez annyira végleges. És minden ami végleges az ijesztő.

Ha azt mondták volna sosem operáltathatom magam férfivá az is elgondolkodtatott volna pedig teljesen hetero vagyok.

Nem hamarkodnám el most sem. Inkább várnék ameddig megfelelő a helyzet hozzá minden értelemben.

Ha belegobdolok hogy az exeimmel összekötne most egy gyerek, talán sosem ismerném a vőlegényem aki mérföldekkel jobb apa lesz náluk.